„Az egész goaszcéna egyre jobb” és az „underground mindig megmarad, hiába próbálják felhígítani” – Z-Cat és Fagin’s Reject fenomális párosinterjúja a Winter Moon előtt

A goaszcéna és a psytrance zene két teljesen más megközelítése a fiatal orosz djane-től, Z-Cattől, illetve az idősebb angol Fagin’s Rejecttől, a Winter Moon minifesztivál (háromból) két headlinerétől, egy egészen páratlanul őszinte, hímsovén, illetve megkapóan vicces sztorikkal és felzaklató geopolitikai vonatkozásokkal tarkított párosinterjúban.

Emlékeztek az első zenétekre, amit hallottatok? Hogyan döntöttétek el, hogy zenével szeretnétek foglalkozni? Aztán hogyan kerültetek kapcsolatba a psytrance-szel, a goaközeggel? Kik voltak az első előadók, akik mély benyomást tettek rátok?

Z-Cat: Valami hatvanas-hetvenes évekbeli lemezek voltak, a szüleim szerették, így azok sokat szóltak otthon. 2003-ig elég kemény raver voltam, minden hétvégén durván buliztam Moszkvában. Egy psytrance-buliban elkezdtem énekelni a zenére, és rájöttem, hogy ez milyen jól passzol ezekre a zenékre is. Szóval énekeltem mindent, ami eszembe jutott, jó móka volt, jöttek az emberek: valaki hülyének nézett, valakinek meg tetszett. Olyan is volt, az emberek ültek körülöttem, és úgy hallgatták azt a sok szart, amit a táncparketten csinálok, mintha egy koncerten lennének. Lett egy producer barátom, aki a hangomat is használta a zenéjében, több számot is készítettünk együtt. Megtanított keverni, és olyankor, mikor beteg volt, vagy két helyen is játszhatott volna ugyanakkor, én mentem helyette. Így kezdtem el fellépni a G-Light nevű projekt részeként. Telt-múlt az idő, és

szerettem volna fejlődni, de ebben a barátom nem volt partner: azzal jött, hogy Yana, te lány vagy, a lányok nem tudnak zenélni, úgyhogy végül szakítottunk is. Én meg megfogadtam, hogy bebizonyítom neki, hogy nincs igaza.

Fagin’s Reject: Az első zene, amire emlékszem, a Queen, a Motown, az Ella Fitzgerald és a Nina Simone volt. Aztán beugranak a brit skák is, mint a Madness és a The Specials, ezek szerintem kilencévesen a legmenőbb zenék voltak az általános iskolában! Miután a bátyám hazahozta az Iron Maidentől a Killerst, én is egyből gitárt akartam, ahogy mindenki, miután meghallotta. Aztán tízéves koromtól a mai napig hallgatok metált, de punkot és stonerrockot is, funkot és soult, bármit, amiben fasza groove-ok és riffek van, de a zenének magának is, úgymond, föl kell emelnie érzelmileg.

Melyiket szeretitek jobban, magát a zeneszerzés folyamatát vagy a fellépéseket? Hol és mikor volt az első hivatalos fellépésetek? Összevetve a mostani helyzettel, mi volt merőben más akkoriban?

Z-Cat: Mindekettőt egyformán szeretem, számomra a kettő összetartozik. 2004-ben az említett exbarátom csinált egy bulit, ahol lemondta fellépést az első előadó. Úgyhogy nekem kellett kezdenem. Ami nekem feltűnő mostanában, hogy az emberek a

színpad felé fordulva táncolnak, míg régebben egymás felé fordulva, mosolyogva táncoltak. Ez amiatt is van, hogy az egész szcéna egyre jobb,

a dekorációk, a vizuálok, de maga a zene is és a partyk is jobb minőségben szólalnak meg. Minden változik, a psytrance is változik, mi is ennek vagyunk a része.

Fagin’s Reject: A zenélés elég nehéz számomra, nemcsak a magammal szemben támasztott elvárásaim miatt, hanem azért is, mert kétévente költöznöm kell, és idő, mire az új helyet belakom. 2012-ben léptem föl először egyedül egy londoni squatpartyn. Én nagyon élem, hogy amerre megyek, főleg ha egy másik országról van szó, a zeném miatt lelkesen fogadnak, nagy öröm látni, hogy az emberek élvezik munkámat. Ami biztos szerintem, hogy

az underground mindig underground marad, függetlenül attól, hogy próbálják sokan üzleti célból felhígítani.

A zeneírás folyamata hogyan történik nálatok? Benne van a fejetekben az egész, és csak kijön, vagy inkább egy hosszabb folyamatot kell elképzelni, melyben a szám folyamatosan változik? Mikor jelentitek ki egy adott zenéről, hogy elkészült?

Z-Cat: Először jön egy ötlet, amihez jön egy dallam, kidolgozom a főbb részeket, aztán azt is, hogy honnan hova jussunk el a történetben. Aztán, amikor megvan a master, letesztelem a tánctéren, és ha ott is működik, akkor van kész.

Fagin’s Reject: Amikor egy festmény kész, hozzá lehet-e még adni egy ecsetvonást? Ki dönti el? Nekem általában amúgy a párom, Nadia, lol. A folyamat mindig attól függ, hogy mit akarok csinálni. Én néha egy címmel kezdem, majd folytatom az általa sugallt hangulatot. Vagy csak hangulat van meg, és csinálom onnan, még egy bizonyos bpm is megváltoztathatja a folyamatot. Szinte bárhogy működik, csak elég eredeti akarj lenni.

A technológia mennyiben segít, vagy éppen hátráltat, például ha a stúdiótokba valami új eszköz került? Egyáltalán, mennyire vagytok kütyübuzzancsok? Nagyon, vagy inkább úgy vagytok vele, hogy amit ismertek és működik, azt nem kell bolygatni?

Z-Cat: A technológia mindenképpen segít, és én eléggé kísérletező ember vagyok, mindig kipróbálok valami újat minden új zenében. Ezért nagyon különböző az összes zeném, és lassan dolgozok, mert nem csinálom kétszer ugyanazt, folyamatosan új eszközöket is kipróbálok.

Fagin’s Reject: Nagyon szeretem a Multi-FX plugineket és a fasza torzítókat. Csinálhatnék egy számot véletlenszerű hangokból úgy, hogy mintákat veszek fel egy gyárból, konyhából vagy bármi másból; nem igazán érdekelnek a legújabb szintik, az egyetlen hardver, amit szeretek, az a Nord 2X.

Milyen zenéket hallgattok szabadidőtökben? Egyáltalán producerként hallgatjátok a zenét, és elemzitek, és arra próbáltok rájönni, hogy hogyan készült?

Z-Cat: A férjem indie-zenész, ő felel a zenéért otthon. Mindent hallgatunk, kivéve a nagyon gagyi popzenét. Sok rockklasszikust és kísérletező avantgárd zenét. Amikor psytrance-ről van szó, természetesen fejben szétszedem az egészet, és igyekszem megfejteni. Szerintem tudat alatt minden producer agyában ez történik.

Fagin’s Reject: Itthon leginkább olyan zenéket hallgatok, amiket algoritmusok dobnak elég, vagy mások ajánlanak. Vannak nagyon inspiráló bandák teljesen más műfajokból, akiket sokat hallgatok, például a Queens of the Stone Age, Ruff Majik, High on Fire, PigsX7 és mostanában az Amyl and the Sniffers.

Magyarországról milyen képetek van? Mindketten léptetek már föl nálunk. Mi a top3-as fesztivál/partyélményetek?

Z-Cat: Én kétszer játszottam Magyarországon, kisebb partykon, és ekkor nem sokat voltam a bulin kívül nálatok. Ozorán még nem léptem fel, sajnos. Nekem top5-ös fesztivál/partyélményem van: az Universo Paralello Brazíliában, a Voov Experience Németországban, a Vortex Dél-Afrikában, az RPC Argentínában és a Moon Crystal Mexikóban.

Fagin’s Reject: Szeretek Magyarországra járni, bár az igaz, hogy az élményeim Ozorára és Budapestre korlátozódnak. Budapest olyan város, ahova ha bármikor jövök, imádom. Jó a kaja, és az építészetileg is nagyon szép. Pálinkát és paprikát mindig viszek haza, csodálatos cucc mindkettő. Egyébként először 2014-ben játszottam Ozorán, idén 10 éve, és emlékszem, mennyire ideges voltam… A bangalore-i World Trade Center tetején játszottam egyszer, na, az is durva volt. Életem legfontosabb emléke, amikor lejátszottam a zenémet az embereknek, és megláttam a reakciókat.

Nyilván rengeteg zenét kaptok, rengeteget hallgattok és játszotok. Hogyan tartjátok nyilván ezeket, használtok valamilyen alkalmazást vagy bármilyen rendszert, amivel tudjátok követni, hogy melyik zene mire való, micsoda, meg úgy egyáltalán?

Z-Cat: A férjem a zenefelelős, ő tudna válaszolni…

Fagin’s Reject: A Youtube Premiumért fizetek, többnyire az megoldja az ilyesmit.

Z-Cat: “Rengeteg üzenetet kaptam, azzal fenyegetőztek, hogy megölnek, levágják a fejem – csak mert orosz vagyok”

Az orosz psytrance-világról nem sokat tudunk, de nyilván a húzóneveket ismerjük. Van Oroszországban például Ozorához hasonló rendezvény? Egy ennyire szabadságközpontú szcéna hogyan tud létezni egyáltalán egy olyan diktatúrában, mint amilyennek a putyini Oroszország látszik?

2006 és 2022 között partyszervezőként is dolgoztam, szóval elég jó rálátásom van. Az orosz szcéna nagy és minőségi volt, tízezres rendezvényeink voltak, majdnem mindenkit sikerült elhoznom Moszkvába. Aztán 2014-ben, a Krím annektálásakor minden megváltozott, azóta pedig még rosszabb irányba mentek a dolgok, Ukrajna megtámadása óta pedig konkrétan rémálom volt… Én nem folytathattam volna az életemet abban a formában, ahogy éltem, úgyhogy 2022-ben a családommal együtt Izraelbe költöztünk. De partyk vannak ma is Oroszországban, jóval kisebbek, szolidabb lineuppal, és Ozorához hasonló rendezvény is van, de az is kisebb, mint régebben volt.

Hogyan érintett, mikor kiderült, hogy az Ukrajna ellen indított háború jelképe, a Z éppen részben a művészneved?

Ez is egy őrültség volt, mindenki sokkot kapott, hogy a Z betűt háborús szimbólummá tették, különösen, hogy ez volt a logója és szimbóluma az Oroszországban is minden korosztálynál nagyon népszerű elektronikus zenei fesztiválnak Ukrajnában, a Kazantipnek. Sok más zenekar is szívott, mint például a Zemphira, a Tequilajazzzz stb. Én 2004-ben vettem föl a nevemet, és ennek semmi köze a Putyin háborújához. Eszembe jutott, hogy talán meg kéne változtatni a nevem, de aztán rájöttem, hogy miután 14 évnyi munkám van benne, és számos kiadó ezen a néven adta ki a zeném, ez szinte lehetetlen. Majd a világban járva észrevettem, hogy a psytrance-közeg nem igazán tud róla, csak olyan országokban, mint Szerbia, Szlovákia, Csehország és valószínűleg Magyarország.. Ők tudják, és valahogy viszonyulnak hozzá, a világ többi részének, különösen az óceán túlpartján, Brazíliában, Argentínában, Mexikóban, Kanadában fogalmuk sincs, minek a szimbólumává tették a Z-t Oroszországban.

A technószcénában okozott feszültséget a háború elítélése vagy el nem ítélése, és éppen djane-ek, például Nina Kraviz volt érintett benne – a psy-ban ugyanakkor nem hallottunk ilyenről, te sem tapasztaltál ilyesmit orosz előadóként?

Igen, az elején volt hatása, buktam is néhány fellépést kifejezetten emiatt. Svájci szervezők mondták le a bulim, csak azért, mert orosz származású vagyok, nem számított, hogy nem támogatom a háborút, nem törődtek vele, hogy 2014 óta mindig ellenzékben voltam, minden tüntetésre elmentem és így tovább, mindez nem érdekelte őket. Rengeteg üzenetet kaptam, melyekben azzal fenyegetőztek, hogy megölnek, levágják a fejem – csak mert orosz vagyok. Néhány orosz pedig árulónak titulált, fenyegető levélben jelezték, hogy ne térjek vissza Oroszországba, különben megkínoznak és megölnek. Néhányan megígérték, hogy vörös festékkel öntenek le. De így két évvel a háború kitörése után kezdenek megnyugodni a dolgok.

Fagin’s Reject: “Nekem csak az fontos, hogy rázni tudd a segged”

Alapvetően te nem a goás hippi archetípusa vagy, hanem inkább mondjuk egy Motörhead-rajongónak tűnsz, amivel igazán egyedi színfolt vagy a psy-arcok között. A zenédben is érezni ezt a kettősséget. Célod volt a metálzenét goásítani, vagy ez teljesen véletlenül alakult így?

Igen, szándékos, hogy van némi metálos vibe a zenémben. A kezdetek óta nagyon sok emberrel találkoztam, akik szeretik a metált, a blackmetalt, és akik ugyanúgy szeretik a psytrance-t is. Számomra mindkettő szubkultúra hasonlóan törzsies. Mindig igyekszem olyan zenét csinálni, ami rocknroll, vagy máshogy mondva egyszerűen csak: gizda!

Van vagy volt a psytrance-projekten kivül más zenekarod?

Lehet, hogy a jövőben lesz egy darkprog-projektem!

Milyen újabb zenei mutáció lehet a következő meghatározó sound psy-on belül? Hogy látod például a night/forest alstílusokat, érzel ezekben némi elfáradást?

Ki tudja, hehe. Nekem csak az fontos, hogy rázni tudd a segged.

A party

Február 10-én szombaton az Arzenálban (Budapest, IX. kerület, Soroksári út 158/C) az Y-Production és a Dance Moment buliján, a Winter Moon minifesztiválon Z-Cat fellépése a közönség akaratának megfelelően a nagyterembe került át, ahol éjjel fél 1 és 2 között fog játszani. Ugyanitt este 10-kor a Y-Productiontől Goblin kezdi a műsort, majd a szintén Y-os (és Dacru Records-os) főszervező Hruscsov lép a pultba fél 12-kor, és őt váltja Z-Cat (Solar Tech Records). 2-kor aztán jön a main fő fellépője, a görög Hi Profile (XIX81 Records), aki fél 4-ig zenél.

Utána Psytom (Y-Production) pörget hajnali 5-ig, amikor is egy egészen páratlan páros kezdi megrakni: Strb és Mia Rose, vagyis apa és lánya, akik szintén Y-osok – egyáltalán nem mellesleg az Strb név egyébként Sterbinszky Károly psy-alteregója. Utánuk, reggel fél 7-kor pedig jön a zárószett Togétól (Iono Music).

Másik interjúalanyunk, Fagin’s Reject (Wildthings Records) szettje a Full Night-színpadon/teremben maradt, ahol nem ütve Z-Cat nagytermi produkcióját, időben utána, tehát 2-kor kezd, és 4-ig játszik. Itt 10-kor Noparacoma (Darth Frog Collective) indítja az estét, akit éjfélkor Symbionts (World People Prod.) követ. Fagin’s után a Dance Moment-főni Tárák, reggel 6-tól 8-ig meg Potter (Darth Frog) adja a talpalávalót.

A bulira az ötezres, kedvezményes elővételes jegyek már elfogytak, de 6000-ért még lehet kapni online, ahogy párosat is 11 ezerért. A bejáratnál a szimpla jegyeket pedig majd 7000-ért lehet megvenni. A hangrendszer Martin Audio lesz, a dekót pedig a Lunar rakja össze.

Szerzők: Gnz, Zubor Tamás