“Reméljük, hogy a zenénk nem ajánlható semmilyen tevékenységhez” – hétvégi koncertajánló interjú a Meg Egy Cukorka zenekarral

Szombaton az Akvárium-Kishallban lép föl a Meg Egy Cukorka, a magát “magasan szálló, széleken táncoló, magyar szövegű pop’art rock’n’rollként” meghatározó zenekar. Felkérdeztük őket a fontos fellépés előtt – aki válaszolt a kérdéseinkre a zenekarból, Hárs Barna énekes-gitáros.

Miért kezdtetek el zenélni, kifejezetten a szándékotok szerint megfogalmaz például a zenétek bizonyos mondanivalót vagy üzenetet? Ha igen, hogyan foglalnátok össze ezt?

Nekem úgy kezdődött a zenélés, hogy amikor anyám nagyon felidegesített, elkezdtem püfölni az egyik szobában lévő zongorát. Amióta dalokat szerzek, soha nem tudatosan csinálom, mindig az aktuális életem lenyomatai a dalok, és így hétköznapi problémákkal foglalkoznak. Olyan dalunk nincs, aminek ne lenne mondanivalója, vagy valamilyen sarokköve, ami gondolkodásra sarkallja a hallgatót.

És mit gondoltok, milyen érzéseket kelthet a zenétek a hallgatóitokban?

Erre soha nem gondolok dalírás közben. Szerintem ez egy szent dolog, és nem szabad, hogy ilyen megfontolások alapján íródjon egy dal.

Milyen, úgymond hétköznapi tevékenységekre ajánljátok, vagyis mire lehet “jól használni” a zenéteket?

Én nagyon remélem, hogy a zenénk nem ajánlható semmilyen tevékenységhez, hanem maga a zenehallgatás a tevékenység.

Hogyan írnátok le a “tipikus” Meg Egy Cukorka-hallgatót/rajongót?

Szerintem a tipikus Meg Egy Cukorka-rajongó/hallgató olyan ember, aki nagyon érzékeny, intelligens, és nem fél tükörbe nézni.