Az idén már tizenegy éves zenekar generációjának és a magyar pop-rock elmúlt időszakának igazi nagyvadja, akiknek színpadi jelenléte tényleg emlékeztethet a szólásos elefántra, mely a porcelánboltba lépve nem tud, és nem is akar a törékeny holmikra vigyázni, inkább összetör maga körül mindent, ami a hajdani világból maradt ránk – mint például az unalmas porcelánok. A zenekar legnagyobb 2023-as produkciója, a szeptember 30-i Budapest Park-os koncertjének ajánlására egy 17 éves, újságírónak készülő gimnazistát kértünk meg, hogy válasszon ki három számot, melyek generációjának Elefánt-rajongásában meghatározóak. A szerk.

Az Elefánt szombat este 8 körül/után kezdődik, és mivel az egyik vendégfellépőnek, Jules Warnak betegség miatt le kellett mondania a fellépést, feltehetően a másik, a Hiúz 7-kor kezdi meg a műsorát. A várható nagy érdeklődésre tekintettel a szokásos este 6 helyett már délután 5-kor kinyitják a Budapest Park kapuit. Ez a nagy érdeklődés egyébként konkrétan azt jelenti, hogy már pénteken, tehát nyolc nappal a koncert előtt elfogyott a jegyek kilencven százaléka.

Plüss

Az együttes harmadik nagylemezén megjelent Plüss nálam mindig is az egyik legtöbbet hallgatott Elefánt-szám volt. “A plüss sebekből, plüss vércseppek, a pille párna fojtásától”:

metsző éleslátással fogalmazza meg generációnk szorongásainak súlytalanságát, hogy a körülöttünk alakuló orkánt vagy annak okait gyakran csak odaképzeljük.

De azért a félelem ennek ellenére mindig valódi, így nem lehet azt ignorálni sem.

Kardhal

Ez már sokkal elektronikusabb hangzású, mint ami a zenekart korábban jellemezte, és épp a hangzásvilág frissessége miatt is kábé megunhatatlan, a többi utóbbi időben megjelent kislemezükkel együtt. A dal a frontember apukájának elvesztéséről szól, és Szendrői az ezt övező gyász komplexitásáról fennkölt magaslatokról és szépséggel tud beszélni.

Tizenhat

A Tizenhattal kapcsolatban a gyakori félreértelmezés az, hogy ez egy szakítós-szám, de alapvetően ez az aktuális rendszer és az egyén kapcsolatáról szól.

Arról a tehetetlenségről és frusztrációról, amit egy még nem agymosottá vált magyar ember minden nap átél. Arról hogy majdhogynem lehetetlen tisztának maradni

egy ilyen politikai viszonyrendszerben, de legalábbis szüntelen az ártatlanság árát kell fizetni.