Bámultuk a plafont, hallgattuk a falakat

A december elejétől a Müpa hangszobor-kiállítással próbálta lenyugtatni az ünnepi készülődés sokakat őrületbe kergető kedélyeit.

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat és a Művészetek Palotája együttműködésében létrejött térinstallációs kiállításon Baditz Gyula szobrászművész tervei nyomán született meg a plafonra fellógatott 23 egyedi fa kisplasztika, melyeket a Müpában 2019-ben elhangzott zeneművek ihlettek. Maguk a szobrok a Szeretetszolgálat nehéz sorsú embereket foglalkoztató tiszaburai asztalosműhelyének dolgozói készítették, és a kiválasztott művek előadói pedig aláírták. A műtárgyakra licitálni is lehetett, az ebből a befolyó összeget az ország egyik legszegényebb településének számító, tiszaburai üzem fejlesztésére fordítják.

Maga a kiállítás tényleg hatásos, talán egy kicsit túlságosan is az volt – szerettük volna közelebb engedni magunkhoz a szobrokat, közelebbről megnézni őket, megfigyelve a fa erezetét, felfedezve a faragás nyomait, esetleg érezni a fa és lakk illatát… De sajnos mind föl volt lógatva a plafonra, ami persze különleges atmoszférát is teremtett, pláne, ha az installáció helyszínéül szolgáló terem bársony ülő/fekvőalkalmatosságain fekve alulról néztük őket. A falakon volt kép a szobrokról, qr-kódokkal, ezeket a telefonunk kamerájának megmutatva felcsendültek az alkotásokat inspiráló zenék. Igyekeztük mindet befotózni, de mint a képeken látszik 17 %-os töltöttséggel indultunk, így csak 20 képet sikerült. (Az összes itt látható és hallható.