Elolvadsz a hegyi fakusz zabálnivaló csipogásától
Sokan vannak, mégis alig látjuk őket – A hét madárdala a Hortobágyi Madárparktól.
Aprócska, alig 10 grammos és 12 centis madárka, amit tetéz roppant bonyolult tollmintázata, így nagyjából észrevehetetlen, így nem is igazán ismerjük őket, melyek kicsi harkályokként a fák kérgén élik életük. A hegyi fakusz vagy másik nevén hosszúkarmú fakusz a verébalakúak rendjébe, ezen belül is a fakuszfélék családjába tartozó faj, és valóban, hasonlít is egy verébre.
Európa és Ázsia főleg a magasabb hegyvidéki (észak-keleti tájakon alacsonyabban is gyakori), öreg tű- és lomblevelű erdőinek lakója. Két jellegzetessége van: hosszú, vékony, lefelé hajló csőre és szintén hosszú karma, és természetesen mindkettőnek kulcsszerepe van az életükben. Spéci csőrükkel olyan résekbe is be tudnak nyúlni, ahova a harkályok, küllők, más csuszkamadarak és a cinegék sem. Ezzel fontos evolúciós versenyelőnyre tettek-tesznek szert, amennyiben nem kell versengeni a táplálékért, és így simán békén is hagyja a többi fák törzsein boldogulni próbáló madár.
Ezért aztán gyakorlatilag csak a fák törzsén mozog. Jellegzetes csavarvonalban halad rajta, és közben keresgéli a repedésekben a rovarokat és pókokat. A hasonló módszerrel dolgozó csuszkamadarak föntről lefelé haladva pásztázzák a fát, de a fakusz pont fordítva. Ehhez a melóhoz kellenek az erős faroktollai is, hogy jól tudjon támaszkodni a fán.
Szűk fészket épít, de nem is nagyon van más választása, ha egyszer a fák törzsén lévő szűk repedésekbe, vagy a fakéreg alá építkezik. A fészek általában mindössze még egyméteres magasságban sincsen. 4-10 tojást rak, melyeket kb. két hétig napig keltet, és ezután alig pár nappal több ideig, 15-16 napig gondozza a fiókákat. Nálunk is állandó és rendszeres fészkelő, és télre se megy el, max az alföldekig; északi populációi viszont vonulók.
A Természetvédelmi Világszövetség szerint nem veszélyeztetett faj, de azért Magyarországon védett, eszmei értéke 25 ezer forint. A rövidkarmú fakusztól leginkább énekhangja alapján különböztethetjük meg, a tollazataik nagyon hasonlók, sőt sokszor átfedést is mutatnak a két faj között. Ez a megkülönböztető énekhang egyébként igencsak megkapó, bájosan csipogós, kiakasztja a cukiságmérőt: