Micsoda bál volt az Operaházban

Egy harmincéves album címében megjelölt látomása teljesült a KFT zenekarnak – bál az Operában! A négytagú zenekart hozzávetőleg nyolcvan művész egészítette ki, köztük a Szomorú szerelmek hercegét éneklő Ókovács Szilveszter, az intézmény főigazgatója. Az ötletdús produkció sokkal inkább volt színházi előadás, mint koncert. A gegekkel, humorral és fantáziával teli előadás forgatókönyvírója és rendezője a zenekar dobosa, Márton András volt.

Jó éjszakát! (Fotó: Bese Zoltán)

Az ötlettől az előadásig

A Bál az Operában című lemez újrabemutatójára számítva közelítettük meg az impozáns Andrássy úti épületet. Ahogy Márton András a KFT dobosa és az előadás rendezője mesélte, Ókovács Szilveszter igazgató felkérése is ilyesmire irányult. Abból az apropóból kiindulva, hogy nemcsak a zenekar emblematikus lemeze készült harminc éve, de az Operaházat is akkor újították föl.

A lemezbemutató ötletét mindenesetre hamar elvetette a zenekar, és a több évtized alatt összeálló repertoárból a színházba való darabokat vette sorra. Ott voltak ugye az Opera színpadának és művészeinek adottságai. Tehát választani kellett dalokat, melyek táncos koreográfiát kívánnak, kórusra alkalmazhatóak, jól állnak egy operaénekesnek, és így tovább.

Márton többszáz órát töltött azzal, hogy pontról pontra megtervezze az előadást, az az így kialakított koncepciójához kapcsolódtak a zenekar tagajainak ötletei. A KFT-től eddig sem álltak távol a színházi megoldások, első zenés színházi előadás-sorozatukat 1982-ben a Szkénében játszották nagy sikerrel, Elmúltak az ünnepek címmel. A több mint harmincéves produkció apró utalásokkal az Operaházban is visszaköszönt.

Az első felvonás

Az előadás úgy kezdődik, mintha színpad mögé látnánk be, egy opera utolsó taktusai hallatszanak, majd óriási taps, meghajlás, csönd és sötét. A zenekar tagjai mint eleven lurkók osonnak be a térbe. Játszadozni kezdenek az eszközökkel, Bornai egy karmesteri pálcával vezényel, majd Laár András elszavalja a Rendőrverset. Aztán megjelenik a közeg, rendőrlány és rendőrsrác osztja ki a zenekart, ők pedig mókás versikével válaszolnak, melyben szerelemre szólítják föl őket.

Bornai zongorázni, majd dalolni kezd “Mint egy kerti, ünnepély, hol a kancsó körbejár. Mint egy idegen űrhajó, ha földre száll”. A rendőrök csodálatos táncra perdülnek és uniformisukat vesztve közben a szó szoros értelemben vedlenek párrá – “Szerelem, szerelem!”. Földi Lea és Apáti Bence balettművészek produkcióját Rujsz Edit koreografálta.

A szerelmes hangulatot oldva színpadra settenkedik az előadás központi figurája, a Szellem ollóval a kezében. A zenekar pedig zúgja „Én a fodrász, én a fodrász vagyok”. A Bábú vagy intrója alatt aztán a MR Gyerekkórusa menetel be a színpadra, és vonul rajta föl-alá, míg a zenekar tagjai bábúvá merevednek a régi koreográfia szerint. Majd elindul a dal, és a kölykök már fegyelmezett sorokba rendeződve figyelmeztetnek angyalian énekelve, hogy nyisd ki a szemed.

A gyerekek el, operai művészek be, hogy különböző jelmezekben szoruljanaknak egy színpadnyi liftbe, a hangfalakból meg a segélykiáltásnak is fölfogható Üzenet a Liftből szól. Ezután következik a szociálisan érzékeny blokk, mikor hajléktalanok jelennek meg a színpadon, akiknek először nem sikerül kikúrálniuk magukat, majd a téli hidegben fagyoskodnak, mikor útra kél a hókirály, hogy egyenként megkoronázza őket. A hókirályt a vissza-visszatérő szellem testesíti meg a színpadon.

A szomorúság melankóliába csap, mikor egy újabb Balatoni nyarat sirat el a KFT, közben operai táncosok, matróz mintás fecskében ülnek a mólón és idézik Zamárdi hangulatát. Aztán érkezik a fantom, aki nem más, mint az Opera főigazgatója, Ókovács Szilveszter. Palástjában és álarcában hozzávetőleg úgy néz ki, mint a szegény Mozartot kísértő Salieri az Amadeus című filmben. Közben úgy viselkedik, mint egy rossz gimnáziumi diri.

A TEK-kel fenyegeti versikéjében az operába illegálisan szivárgott zenekart. A srácok viszont előre küldik énekelni. És hirtelen a szomorú szerelmek hercege lesz tenorján. Szolgája a bánat, a csalódott vágyak. Snitt, és kutyafejű emberek keverednek a színpadra, akik oda-vissza hasítanak azon és hozzájuk csatlakozik II. Lengyelfi Miklós a basszusgitárjával. Majd függöny lehull és szünet.

A második felvonás

Igazi bál van (Fotó: Bese Zoltán)

Az első felvonást zenekari felállásban játszotta végig a banda. A második viszont egy lakoma képével kezdődik, melyben először tűnik föl a csodálatos Soharóza kórus, hogy ételekkel rogyásig rakott asztal előtt énekeljék el a zenekar tagjaival Bornai Tibor zongorajátéka és fia, Szilveszter harsonázása mellett az Amit megeszel című zengeményt. Következik a KFT Bolerója: Laár egyedül énekel, miközben a sarokban Bornai a dalszöveg által ihletett képet fest egy hatalmas vászonra.

Erre jön az előadás csúcspontja a Soharóza lenyűgöző performansza a Vonatra. Hirtelen egy 1960-as évekbeli vasúti peron jelenik meg az üres színpadon, ahogy a kórustagok vulkánfíber bőröndjeikkel, egyikük-másikuk hangszertokokkal elfoglalják a teret. Csodálatos többszólamú kórusművé alakítják a dalt, elképesztő kreativitással visszaadva annak hangulatát. Ezekre a jelenetekre érthette Márton András, hogy egy színházi előadáson jobban lehet játszani a dinamikával és több lehetőséget ad kreatív ötletek megvalósítására, mint egy fesztiválkoncert.

A Kőemberre  újra összeáll a zenekar, de II. Lengyelfi maszkos kőfejjel baszusozik. Aztán jön a nyolcvanas évek koncertjeiről ismert híres pénztárca jelenet, ahol az úr hangja a ne lopj parancsolatról beszél és a pénztárca tolvajok örök büntetését rója ki Laárra, akit rágógumivá változtat végül. Persze, hogy a Pénztárcámat című szám köveltekezik erre föl.

A lány, aki nincs szerzeménybe ismét besegít a Soharóza kórus. Majd újra belengi a teret a szellem, ezúttal újra a szerelemé, amennyiben a dal szerint: Éljen a szerelem. Aztán Ökrös Csaba virtuóz hegedűjátéka közepette kezd bele a zenekar egy ruszin motívummal az Afrikába, egyik legnagyobb slágerükbe, aminek közepén a megszokott afrikai dobolás helyett ezúttal egy csángó motívum hangzik fel. Ökrös is kiváló, a dal is nagyszerű, de a páholyból azért kicsit erőltettnek tűnik a kombó, hogy a Muppet Show-beli egyik öreg is megszólajon belőlem végre.

Követekezik a finálé, természetesen a Bál az Operában hangjegyei között. Az előadás mind a nyolcvan közreműködője a színpadra kerül, óriási buli alakul ki a díszletelemként figyelembe vett terülj-terülj asztalkám körül. Föl is tűnnek a díszes társaságban Aida, Sarastro, Sparafucille és Rigoletto. Valamint Cavaradossi, Csocsoszán, Desdemona és Don Juan. Sőt, Figaro, Izolda, Papageno és Papagena. Az előadásra persze tapsrend, ováció, üvöltő siker.

Márcsak a ráadás maradt az Utcai zenekar és a Jójszakát dalokat már szinte végig dübögi a közönség, utánuk meg vagy negyedórán keresztül állva tapsolja a zenekart. A dühöngős koncertekhez és a küzdőtérhez szokott koncertjáróként annyi hiányérzetem vegyült az előadásba, hogy a közönség kevésbé volt aktív, mint egy Aréna koncerten lett volna. Ám ahogy mondják, a sajtópáholy nem zajong és a lent ülő ismerősök szerint, ott igazi koncerthangulat alakult ki.

Márton András elmondta még, hogy ezt az operai előadást szeretné a zenekar meghagyni egyszeri alkalomnak, de az elképzelhető, hogy vidéki színházakban bemutatják az előadást. A helyzetet bonyolítja, hogy nagyon sok közreműködőt mozgatott a darab és emiatt nehézkesebb megoldani belőle egy előadás-sorozatot.