“Hogy emberhez méltó életet lehessen élni Magyarországon” – interjú Kollár-Klemencz Lászlóval a Kistehénből

A Kistehén zenekar már nem politizál és nem törekszik mindenáron küldföldre, elleneben nagyon jól elvan azzal, amit a 2010-es irányváltás, mondhatni, komolyodás után elértek. A zenekar péntek este új koncertsorozatot nyit meg a margitszigeti Palatinus strand területén lévő Karizma Klubban (melyre belépőt és koktélkuponokat is lehetett nyerni, lásd a cikk végén a nyerteseket, illetve itt is). Ennek kapcsán beszélgettünk az együttes vezetőjével, Kollár-Klemencz Lászlóval.

2010 körül alakult újjá a Kistehén, a lecserélődött tagság mellett zenei profilváltás is történt, az addigi “alternatív mulatós” stílus helyét egy mélyebb, komolyabb hangvétel vette át. Mi vezetett a váltáshoz, és hogy működik az új irány a régivel összehasonlítva?
– Én magam az alternatív zenei szférából jövök, az első zenekarom az Andersen volt még a kilencvenes években, ami egy elég meghatározó alterzenekar volt akkoriban. Miután a zenekar énekese sajnos meghalt a kilencvenes évek közepén, én abba is hagytam a zenélést, és jóval később, a Kistehén-film, illetve az annak kapcsán jött lemezfelkérés hozott vissza. Gyakorlatilag az “én vagyok a kistehén, ülök a fa tetején” dalhoz kellett írnom egy teljes lemezt. Ennek a dalnak a világa, és a korábbi andersenes dolgok elég távol álltak egymástól. De valahol mindegyik lemezen, még ezen is próbáltam valamit becsempészni abból is. Ebben a periódusban született a Szájbergyerek, a Feri elvitte a kabátom stb., de későbbi is mindig próbáltam a melankólikusabb dolgokat a lemezekre visszacsalni – voltak is konfliktusok emiatt kiadóval. Aztán 2006-2007-ban készült az Ember a fán lemez, ami még az akkori zenészekkel készült, de már ezt a “mélyebb” vonulatot képviselte. Én addigra már ezt a szájbergyerekes-mulatóst nagyjából kiélveztem, kiszerettem belőle, és meg is untam, és eldöntöttem, hogy ha tovább zenélek, vissza szeretnék nyúlni ahhoz, amit nekem az Andersen jelentett. Ehhez viszont már nem voltak társak az akkori zenészek. Jöttek az új zenészek, az új dalok, azóta már négy lemezt adtunk ki, és nagyon örülök, hogy így döntöttem.

2012-ben Venus címmel az újjáalakult zenekarnak bemutatkozó ep-je jelent meg Angliában. Hogyan alakult a Lazlo néven futtatott angliai, nyugat-európai betörési kísérlet?
– Az volt, már az Andersennel is, hogy jó lenne kicsit ezt az egészet nyitottabbá tenni, Európa felé is, akár Amerikába is elmenni turnézni, és kint is kiadni lemezeket. Ráadásul az Andersen angolul énekelt. Így aztán már a szájbergyerekes csapattal is kétszer csináltunk amerikai turnét, de igazán bekerülni a kinti körforgásba, ahhoz támogatás, tehát pénz kell. Egy darabig te saját magad vagy a zenekarod tudod finanszírozni ezeket a köröket, és néhányszor ki tudsz menni, de ezeknek igazából nincs súlya hosszabb távon. Évekig kell csinálni, és akkor talán föl tudsz építeni egy karriert. Nekünk kisebb kapuk megnyíltak, ki tudtunk adni lemezeket Európában és Amerikában is, de Amerika például már túl messzinek bizonyult. Kitermelni azt a pénzt, amiből ki tudunk jutni, kétszer tudtuk, harmadszorra már nem. A Picsába az űrhajókkal lemezt Angliában kevertük, és az ottani producer felfigyelt a zenekarra, így jelent meg Angliában is egy maxink, de egy idő után akkor is elfogyott a pénz, és egy bizonyos szint után nem tudtunk továbblépni. Én azt látom, hogy azokból az országokból tudnak bekerülni a körforgásba, ahol van a dolog mögött állami támogatás, például Svédországból, Svájcból, mert ilyen nélkül csak ilyen “turistautak” vannak.

A Kistehén a 2010-es évek elején fellépett az akkori Milla-rendezvényeken is. Azóta viszont mintha kiszálltatok volna a politzálásból.
– Akkor annyira erős volt a civil oldalról a változás szele, hogy én is éreztem a lehetőséget, talán tudunk segíteni, hogy emberhez méltó életet lehessen élni Magyarországon. Az Ezt is elviszem magammal nem a Milla kapcsán született, hanem azzal párhuzamosan, illetve kicsit korábban. Így kezdtem el dolgozni Erdős Virággal, aki nagyon erősen “társadalomérzékeny” verseket írt, és bennünket valahogy ez így fókuszált sok ember számára, hogy mi ilyen zenekar lettünk. De én már akkor sem gondoltam úgy, hogy én komolyabban szeretnék politizálni, ezt kicsit olyan csapdának érzem, amiben az ember könnyen eltéved, ha nem politikus, ha nem elég tapasztalt ebben a témában. József Attila idejében talán még elképzelhető volt a művészet részvétele a politikában, de ma már mesterkurzusokon okítják a politikusokat, mi, civilek kellő felkészültség hiányában könnyen elbukhatunk. És ráadásul sokkal érdekesebb témákról veszi el a figyelmünket, mint szerelem, élet, halál, barátság…

Miért távolodnak a dolgok? címmel májusban novellásköteted jelent meg. Mit lehet erről tudni?
– Ez nagyjából tíz év eredménye, ennyi ideje írom ezeket, és eredetileg nem is terveztem novelláknak, de egyszerűen olyan emberekkel találkoztam, olyan helyzetekbe kerültem, melyek mellett aztán nem akartam szó nélkül elmenni. Így aztán ez ilyen félig-meddig fikció, félig-meddig dokumentumjellegű anyag lett. És míg a Magvető azt nem mondta, hogy ez nekik kell, én nem is törtem magam, hogy ebből novelláskötet legyen. Ha az embernek van egy kiadója, kicsit olyan, mintha második családja lenne lenne, kicsit meg is vagyok szeppenve. Olyan helyzetekbe keveredek, mint például a kiadó Radnóti-estjén, ahol olyan nagy nevek mellett ülök a kis könyvemmel, Esterházy, Spiró… De az biztos, hogy közben meg ez az egész baromi inspiráló, úgyhogy biztos, hogy folytatom.

Hogy néz ki az idei nyár, milyen fellépésekre számíthatunk? Illetve hogyan tovább, mik a zenekar hosszabb távú tervei?
– Múlt héten volt a Müpában a szólóestem, ami már korábban volt a Trafóban is, meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Másik János és Lantos Iván vendégszereplésével. Most az van, hogy külön választottuk ezt a dinamikus, rockos Kistehén-programot és a melankolikus dalokat. A rockos dalok a Kistehén neve alatt futnak – péntek este Karizmában is ez lesz – a melankolikusok pedig Kollár-Klemencz-szólóestekként mennek tovább. A Kistehénnel pedig folytatjuk azt a szép építkezést, amit az előző három lemeznél már végigcsináltunk. Leszünk például a Szigeten, hosszú évek után megint, aminek nagyon örülünk.

Kistehén- és Fran Palermo-koncertekkel indul az idei nyár legújabb, októberig bezárólag havi egy nagyobb koncertet igérő koncertsorozata, a margitszigeti Karizma Klub szervezésében. A helyszín a Palatinus strand egy része, a rendező klub pedig egyben a karizma nevű mexikói fallabda szerű játék népszerűsítője. Az előadás a futurisztikusan megvilágított, üvegfalú karizmapályák szomszédságában felállított színpadon zajlik majd, éjfél után pedig dj Jutasi zenél zárásig.

Játék

Honnan közvetítettünk Kistehén-koncertet négy éve? (Segítség akkori cikkünkben, a helyes válasz: a Zöld Pardonból.)

A megfejtéseket június 19-én, pénteken délután négyig vártuk a jatek@koncertblog.hu címre Karizma2 tárggyal. A helyes megfejtést beküldők közül öt nyertest választottunk: Kruppa Klaudiát, Hegedűs Krisztiánt, Marosi Sándort, Pazonyi Juditot, Vigházi Kamillát, akik ötezer forint értékű koktélkupont és ingyenes belépést kapnak a Karizma Klub péntek esti programjára. A nyertesek nevét a Facebook-oldalunkon is közöltük. Őket e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük a kupon átvételének és a koncertre bejutás módját.

Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!