Szépen flótázik az aranymálinkó
A hét madárdalát május első hetén a Hortobágyi Madárpark sorozatában a sárgarigó dalolja.
Ez az ember közelségét szerető madár európai és nyugat-ázsiai ártéri erdőket, parkokat, ligeteket lakja, és még az ember által már elhagyott vagy kevésbé látogatott helyeket is igen kedveli. Kedvelt fészkelőhelye az alföldi akácos, és talán a sárgarigó az egyedüli madár, amelyik viseli a más fajok számára alkalmatlan, telepített nyáras erdőket is. A madarak osztályán belül a verébalakúak rendjébe, azon belül pedig a sárgarigófélék családjába tartozik, régies-népies neve az aranymálinkó.
Hossza 24 centi, szárnyfesztávja közel fél méter (44-47 centi), csőre vörös, szárnya és farokvége fekete, a hím többi része ragyogó aranysárga, míg a tojó lent szürkés, finoman mintázott. Meglepő, hogy élénk színei ellenére a lombok között nem is olyan könnyű észrevenni őket, de ezért aktívan tesz is, óvatos, annak ellenére, hogy vad és nyugtalan. A hímek szépen flótázva énekelnek, ahogy a népnyelvben mondják, “huncut a bíró”, és ezzel, vagy éles “ksréék” kiáltásukkal hívják föl a madárcsajok figyelmét.
Gyümölcsérés idején vígan cseresznyéz, de étlapján főleg rovarok, hernyók szerepelnek, amivel, ha ezek kártevők, hasznot is hajt az embernek. Az év nagyobb részében Afrikában pecózik, még a messzi Madagaszkárra is eljut, aztán majd csak a teljes kilombosodás után, a vonuló madarak közül legutolsóként tér vissza. Érdekes, hogy Görögország felé repül Afrikába, de vissza nyugatabbra, Olaszország fölött érkezik.
Fotó: www.madarpark.hu