A szürke légykapó dalolja a hét madárdalát
Nagyszerű sorozat a Hortobágyi Madárparktól.
A még 2014-ben áprilisában kezdte a weblapján A hét madárdala sorozatot, mely sajnos még abban ez évben véget is ért, ám idén januárban újrakezdték. Közismert, mondhatni, obligát fajokkal kezdtek: az első január 13-án a kék cinege (aka kékcinke) volt, egy hét múlva pedig a fekete rigó, és utánuk is ismertebb/gyakoribb madarak kerültek sorra.
A hétfőnként jelentkező sorozat e heti darabjában a szürke légykapó kerül sorra, mely tulajdonképp egy verébféle (a gerincesek törzsén belül a madarak osztálya verébalakúak rendjébe tartozik), kb. akkora, mint a közönséges, vagy házi veréb, amit mindig látunk belvárosokban is. A név kötelez, melyet onnan kapott, hogy a levegőben repülő rovarokra, bogarakra vadászik leshelyéről, ahonnan gyors libbenéssel kapja el a kajának kinézett bogárkát.
Hangja vékony, de azért kissé érdes is, “szi-szi”, míg éneke gyorsan hangzó, magas “szip-szip-szii-szitti-sziszi”.
Európában és Nyugat-Ázsiában honos, de messze, Afrikába és Dél-Ázsiába repül telelni. Magyarországra áprilisban érkezik, majd októberben távozik. Főleg nyílt fenyvesekben, ritkásabb erdőkben, de parkokban és településeken is gyakran előfordul.
A hím hangosan énekel és fáról fára száll, úgy mutatja a lehetséges fészekhelyeket a tojónak. Majd minden helyre leszáll, és itt már halkan énekelve hívja a tojót, hogy válassza ki a megfelelőt. Aztán a hím a fészeképítés után már szinte egyáltalán nem énekel. Nálunk védett, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.