Világzene a gyűlölet ellen – Budapest Ritmo fesztivál a Müpában

A Budapest Ritmo nyitókoncertje Bartók Béla népzenei gyűjtésének eredeti helyszíneire és korába kalauzol október 13-án, csütörtökön. A róla elnevezett Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben feltárul a száz évvel ezelőtti közeg, ahol a népzene átszőtte a mindennapok és az ünnepek ritmusát. Egyszeri és még nem hallott összeállításban szólalnak meg erdélyi magyar, román, szerb és szlovák dallamok, és az ezekből merítkező Bartók-művek – mindezt a Söndörgő és a Buda Folk Band fiatalos lendülettel adják majd elő.

Fellép a Vujicsics – Bognár Szilvia (aki szeptember végén a hajón húsz évvel ezelőtti zenekarával, az Anima Sound Systemmel mutatta be épp húszéves, az elektronikus és népzenét kombináló korszakos albumát, a Hungarian Astronautot) énekel, Zalai Antal hegedűn, Balog József zongorajátékával egészíti ki a műsort. Ott lesz a pozsonyi Ifjú Szívek is, a maga táncszínház-produkciójával.

A fesztivál többi napja is kivételes: huszonöt országból érkeznek zenészek és hangszerek, és a Müpa belső termei mellett az épület mellett felállított sátorban is szól majd a zene. A Fesztiválszínházban a zene gyógyító, határokat átlépő ereje a fő vonal, a Müpa mellett felállított Café-sátor az igazi fesztiválhangulatot kedvelőket várja, valamint külön helyszín, az Átrium Színpad ad helyet a feltörekvő zenekaroknak. Utóbbi az első találkozások színhelye, ahol olyan új formációk lépnek föl, melyek szeretnék megmutatni maguk a nemzetközi színtéren, a Ritmo zsűrije pedig nagy kedvvel fogadja őket.

A “gitárprímásként” aposztrofált Both Miklós kétéves gyűjtőúton, a háború dúlta Ukrajnában szerzett inspirációt, ahol elvarázsolta a falusi közösségek vokális hagyománya. Mindennek lenyomata az október tizenötödikei Titokzatos Ukrajna koncert, melyen két ukrán falu tizenkét énekese lesz a vendége.

Másnap aztán három női hang és három népzenei kultúra forr egybe: Szalóki Ági, Pandzarisz Dina és Lakatos Mónika új, közös produkciója is a Budapest Ritmón mutatkozik be. A “folkdívák” oláh cigány, magyar és szefárd zsidó dalokat énekelnek majd.

Szalóki Ági az énekes népzenét kapcsolódási pontjait deríti föl egyedi, játékos, érzékeny produkcióiban, legyen szó dzsesszről, világzenéről, vagy épp a népszerű gyereklemezekről. Lakatos Mónika a Romengo együttes kiemelkedő szólistája, anyanyelve a cigányzene, zenekarával és hangjával mára világhírét viszi ennek a zenei világnak. Pandzarisz Dina a szefárd zsidó zenei kultúra Magyarországon ritkán hallható dalainak avatott és szenvedélyes előadója.

Aztán folytatva a Ritmo különlegességeit, a számik és magyarok rokonságát nyelvünk mellett a sámánhit hagyománya is mutatja. Zenéjük, a számi joik vagy joika ének kontinensünk legrégibbi, megszakítás nélkül fönnmaradt zenei formája. A fesztiválon a számi tradíciót a Vassviktól hallhatjuk, mely ősi és modern hangszereket egyaránt alkalmaz, és a természet hangjait is kreatívan használja föl. Idekapcsolódik egyébként, hogy elindult a számi-roma csereprogram is, ahol a két nép a zenén keresztül kezdi megismerni egymást.

Régi, súlyos, milliós emberirtással terhelt ellenségeskedés a török-örmény. Ezért is különös akusztikájú a Ritmón az örmény duduk és a török lant békés találkozása. Varden Hovanissian és Emre Gültekin mesterei ezeknek hangszereiknek, és éppen attól páratlan és felemelő a közös játékuk, hogy mindez részükről szándékos gesztus, azzal a céllal, hogy feloldják ezt az évszázados, véres viszályt.

Ugyancsak különleges találkozás a magyar cimbalomduó és az egyiptomi úd-mesteré. Tarek Abdallah a klasszikus forma keretein belül improvizál, a Balogh Kálmán és Lukács Miklós alkotta Cimbalomduó pedig műfajok között is bátran barangol. Aztán ott van Becaye Aw, afrikai autodidakta muzsikus, aki afrikai gyökerű és skandináv töltetű gitárjátékával és mélyen rezgő hangjával. Kifejezetten a Ritmóra jött létre Offroad projektje, mely főleg a nyugat-afrikai és a norvég népzenéből táplálkozik. És itt lesz a maga szomorú, bosnyák blues-ával a sevdah dívája, Amira Medunjanin is.

Maia Barouh önmagában is feltűnő jelenség, ahogy a francia bohémet japán elszántsággal kavarja, zenéje pedig – nyilván ettől is – elszállós electropop lesz. A torokéneklést trance-ritmusokkal vegyíti, átható hangja, a sok improvizáció és a határokat nem ismerő kisérletezéstől garantáltan átszellemülsz és táncra perdülsz.

A Duo Bud koncertjének is meghatározó eleme a sámánizmus, még mozgó koreai rituális zenével. A három nő alkotta csapat energikus, sokrétű, fergeteges futamokat tolnak, vagy épp letisztult kompozíciókkal nyugtatnak, mindezt hagyományos hangszereken, például gajagumon és az ősi csanguu dobon.

A budapesti Womexen a Federspiel mutatta meg a balkáni, mexikói, és persze a hazai, osztrák hatásokat összeolvasztó értelmezését a Blasmusikról. A bőrnadrágos mariachi- banda bármikor belejódlizik egy mexikói őrületbe, és nem okoz számára gondot a Balkánt az Alpokkal bekeverni. A vak Sorie Kondi nemcsak nevével, hanem és virtuóz játékával is tiszteleg az ősi és rituális hangszer, a kondi előtt. Dj Chief Boima, ahogy meghallotta őt, azonnal közös projektet akart vele, így lett a Kondi Band – technoalapú, Sierra Leone-i afroelektronika, szókimondó szövegek; Sorie a szegény emberek nehézségeiről énekel kíméletlen őszinteséggel (“ha nincs pénz, család sincs”).

Noura Mint Seymali a mauritániai sivatagból jön, és blues-t játszik, a Ritmón a férjével pszichedelikus-funkos, reggae-s koncertet ad majd. A Mames Babegenush Dániából hozza a klezmert, műfajhűen, de mindig újraírva azt. A Meridian Brothers igazi underground-zene az éppen történelmi békére készülő Kolumbiából. Szabadon játszanak a poliritmusokkal, hammond-orgonával, csúsztatott, torzított hangmintákkal, alattuk cumbiát vagy salsát lüktetve.

A Monoswezi egyszerre skandináv dzsessz és Kelet-Afrika. A zimbabwei énekes és mbira-játékos (“hüvelykujj-zongorista”) bedob valami tradicionálist, svéd, norvég és mozambiki zenésztársai erre elkezdenek vele/mellé/hozzá játszani. Pekko Käppi ősi finn hangszeren, a jouhikkón játssza északian sötét zenéjét, a blues, folk, neoprimitív punk és metál közé pozicionálva. A K:H:H:L pedig szivardoboz-gitárokon és ritmushanszereken kíséri, amiből valahogy döbbenetesen dallamos zene születik. A Svjata Vatra zenéje igazi viking-kozák folkrock, őszinte lenduletű pogány (!) felszabadultsággal. Az észt duda, harmonika, harsona és gitár mellett kasza, ostor és doromb is előkerül a koncerten. A punkos zúzás autentikus népdalokkal ütközik, és ugyanolyan jól működne egy viking hajón, mint ahogy jól működik a fesztiválokon.

Portugálul a kemény fenék cu duro, feszes fenék, innen a kuduro műfajnév, mely korábbi portugál gyarmat, a dél-nyugat-afrikai Angola zenéje. Na, ha ehhez még rock is társul, attól már garantáltan feszes lesz az a fenék. Ezt hozza a Ritmóra a Throes and the Shine, a Throes maga portói rockos vonalával, amire a luandai (Angola fővárosa) Diron Shine mc-zik.

A Tuuletart az énekes finn folk-hop mesterei alkotják, boszorkányos, felszabadult capellát tolnak, extra feature-ük a női beatboxer. A magát spirituális zenésznek mondó Omar Faruk Tekbilek tizenkét éves kora óta vegyíti a közel-keleti, arabeszk és hagyományos török dallamokat.

A Budapest Ritmo fesztivál teljes és részletes programja itt található.

Játék

2012-ben melyik világzenész készült politikai pályára? (Segítség akkori hírünkben, a helyes válasz Youssou N’Dour.)

A megfejtéseket október 13-án, csütörtökön délután háromig vártuk a jatek@koncertblog.hu címre Ritmo tárggyal. A helyes megfejtést küldők közül két nyertest választottunk: Nagy Ildikót és Sándor Juditot, akik másodmagukkal ingyen mehetnek Budapest Ritmo fesztivál általuk választott napjára. A nyerteseket e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük a fesztiválra bejutás módját.