Tíz év múlva szerdán

Az angol Ten Years Afternek valahogy sose sikerült akkora hippihőssé válnia, mint mondjuk Jimi Hendrixnek. Talán azért, mert a csapat legendás énekes-gitárosa, Alvin Lee inkább gyakorolt, minthogy újabb és újabb gitárfelgyújtós show-elemeket eszelt volna ki. Lee egy érdemtelenül alábecsült gitárhős: ezen az alábbi, Woodstockban készült felvételen tisztán látszik, hogy mindennemű technikai rásegítés nélkül is olyan sebességgel, ugyanakkor érzéssel játszik, ahogy kevesen, talán csak a pár évvel később feltűnt ausztrál tinisztár, az AC/DC frontján ugráló Angus Young volt képes hozni ezt a szintet.

A Ten Years After ráadásul nem lett egy utazó retro-cirkusz, mint néhány, a hippikorszakból ittragadt társa: Lee volt olyan okos, hogy amikor már nem látott előrelépési lehetőséget, 1974-ben feloszlassa a csapatot, így a nyolcvanas években úgy tudtak visszatérni néhány koncert és viszonylag mérsékelt zenekari aktivitás ellenére, hogy az egyáltalán nem tűnt dollár, illetve fonthalmozó pénzhajhászásnak. A zenekar blues alapú hard rockja éppúgy időtálló maradt, mint a megszületésekor.

Alvin Lee ugyan már nem tagja a csapatnak – 2004-ben végleg elege lett a turnézásból, és azóta saját neve alatt blueslemezeket gründöl, és remekül elvan – de a helyére érkezett Joe Gooch sem akárki: egyrészt a maga 1977-es születésével egy újabb generáció vitalitását hozta az öregek közé, másrészt gitárjátékát és énekhangját tekintve is méltó utódja Lee-nek. Ez utóbbit még a közismerten háklis rockrajongók is megerősítik, és ez önmagában komoly fegyvertény egy olyan szcénában, ahol egy frontember távozása kevés kivétellel egyben a zenekar halálát is jelenti. A Ten Years After először a nyolcvanas években lépett fel hazánkban – bővebb információért lásd Boros Lajos Stagepass című riportkönyvét -, majd még Lee-vel tisztetüket tették a Sziget-előd ’94-es Eurowoodstock fesztiválon. Az új felállásban viszont első ízben nézheti meg őket a magyar közönség, mégpedig február 10-én, szerdán az A38 hajón.