Talpa: Nagyon jó nekem, ahol vagyok

Az Ozora Fesztivál utáni hétvégén máris nagyot gurít a hazai goaszcéna, ugyanis augusztus 12-én azt a szerb Talpát léptetik föl, aki a progresszív-psy irányzat különleges alakjának számít. A helyszín és a buli időpontja is igazi kuriózum, még ha az előbbit a sződligeti, majd a margitszigeti Duna-partról is meg kellett változtatni. Az immár harmadik, és most már egész biztosan végleges helyszín a gyáli Fundy-tó. Míg az időpont azért nagyon extra, mert a csillagászok előrejelzései alapján épp ekkor várható a Földünket minden évben ebben a hónapban elérő Perseidák-meteorraj legnagyobb csillaghullása.

Emlékszel, hogy mi volt az első zene amit hallottál?

– Az első zene, amit hallottam? Azt hiszem, az egy szerb népzene volt. Az anyukám minden nap azt hallgatta a konyhában, és én nagyon élveztem. De aztán már nagyon fiatalon hallgattam elektronikát is, például Prodigyt, happyhardcore-t, vagy épp gabbát. Emlékszem, tizenkettő voltam, mikor a bátyám vett egy Sven Väth-kazettát, ami a mai napig az egyik kedvenc zeném, olyan számokkal, mint a Beauty and the Beast, Robot, vagy éppen a Birth of Robby. Nagyon megelőzte a korát.

Miért kezdtél el zenéléssel foglalkozni?

– Poénból. Mert jó móka volt. Eleinte nagyon béna voltam, és már egy loop megalkotása is gyermeki örömmel töltött el. Úgy éreztem, végre sikerült elérnem valamit. Amikor meghallottam a goát először, azonnal tudtam, hogy részese akarok lenni. Mindig is nagy technós voltam – ma is az vagyok –, de valami jóval komplexebb dolgot összehozni, mint a psytrance, sokkal nagyobb kihívás és szórakozás. Aztán elkezdtem zenéket írni, gyakran napi tizenhat órát belerakva hónapokon keresztül; internet nélkül annak idején sokkal tovább tartott összeszedni a fortélyát a zeneszerzésnek, mint manapság.

Elektronikus zenei irányzatok közül melyiket követed?

– Nem nagyon hallgatok túl sokat. Élvezem a csöndet. Tizenkét éves korom óta járok klubokba bulizni, és úgy érzem kábé mindent hallottam. Már nem sokszor tudnak meglepni, így inkább régi zenéket hallgatok. Imádom a nyolcvanas évek diszkóját, a szvinget, a chilloutot, a világzenét, a Pink Floydot és a Younger Brothert. Elég nyitott vagyok sokféle zenére, kivéve a rapet, azt ki nem állhatom.

A psy előtt volt valamilyen e-zene, amit kóstolgattál hallgatás/lejátszás/készítés szintjén?

– Volt egy projektem The Riddler néven, ezzel inkább középtempós zenékre fókuszáltam, mint a house, technó és funky. Sőt, néha még a chillout is előkerült.

A psytrance hogy került képbe?

– Az is a móka miatt. Irányzat határok nélkül. Bármerre mehetek, de közben mindig a helyes ösvényen leszek. Amúgy nem vagyok egy nagy goás arc, sőt inkább az ellentéte, de amikor zeneszerzésről van szó, kisgyerekké változom, aki imád felfedezni új frekvenciákat. És erre a psytrance a legalkalmasabb. Sosem érdekelt, mások mit gondolnak a zenémről, mindig kizárólag magamnak írom a számaim. Gondolom, ez az oka, amiért egy Talpa-szám könnyen felismerhető.

És bulizni sem szeretsz, nem is jársz goára?

– Rengeteg őrült buliban voltam mindenféle stílusban. Szinte mindben volt valami, ami tetszett. A kis bulikat szeretem, ahol családias a légkör. Ezeken könnyebb kapcsolódni az emberekhez. A psytrance egyre népszerűbb, ami nem föltétlen tetszik nekem, de gondolom, ez sem tart örökké. Trendek jönnek, mennek…

Innen nézve te, Vertex és a Tropical Bleyage viszi hírét a szerb goaszcénának. Mennyire figyelitek egymás munkásságát?

– Szerintem Zyce a legnagyobb név Szerbiában, és biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri a zenéjét. Annak idején egy házban laktunk, és dolgoztunk együtt pár számon. Az egész Tesseract-csapat nagyon szépen hasít. Jó barátságban is vagyunk, segítünk egymásnak, és nemcsak a szakmai, de a magánéleti problémákban is. Nagyon nagyra tartom a támogatásukat.

Milyennek látod a goa jelenlegi helyzetét?

– Napról napra egyre nagyobb az szcéna világszerte, és ennek megvan a jó és rossz oldala. Jött néhány előadó más műfajokból, akik hozták magukkal a rajongóikat, így mostanra egy csomó olyan embert látsz a psytrance-szcénában, akik nem oda tartoznak, és nem is értik azt. Néhány psy-os artist pedig belefogott olyan üzleti tevékenységbe, melyek ebben a világban szokatlanok. Ez tökjó dolog, ám számomra az üzlet és a goa két külön világ, így meg se próbálok részt venni ebben, nagyon jó nekem, ahol vagyok.

Ki volt a legnagyobb név, akivel egy estén zenéltél?

– Hm, hát nagyjából mindenkivel játszottam már, aki számít; még példaképeimmel is.

Neked ki volt a legnagyobb zenei élmény? Kedvenc helyszín, ahol játszottál?

– A legnagyobb zenei felfedezésem Trentemoller (korábbi interjúnk vele – a szerk.) volt. Teljesen elszálltam a zenéjétől. Emlékszem, amikor először hallottam, azt mondtam, ez a fickó totál nem erről a világról való! De rengeteg ihletet kaptam például az Infected Mushroomstól a kezdetekkor, ahogy Simon Posford, vagy éppen Ticon zenéje is meghatározó volt számomra. Olyan producerek műveit is szeretem, akik soha egy számot se adnak ki hivatalosan. Ha a psytrance-ről van szó, szeretem Ghost Rider, Freedom Fighters, Zyce, Loud, Ryanosaurus, Purple Hayes zenéjét hallgatni. A kedvenc helyszínem pedig Franciaország, mert ott a legdurvább a tömeg reakciója, és ettől nagyon különleges ott játszani minden alkalommal.

Életkorodnál fogva átélted a délszláv háborút. Van ennek köze ahhoz, hogy egy ilyen globális és elfogadó szcéna berántott?

– Nem igazán éreztem a háború borzalmait direkten. Távol zajlott tőlünk, és amikor a NATO Szerbiát bombázta, a mi városunkat csak két találat érte. A probléma inkább a szegénység volt, és a mindennapi küzdelem a fennmaradásért. De gyerekként ez sem érintett meg annyira. Sokmindent kellett ugyan nélkülöznöm, de ettől most sokkal jobban becsülök mindent, amit azóta megszereztem. Amikor visszatekintek, látom, milyen utat jártam be, miket kellett tennem, hogy ott tartsak, ahol ma vagyok, és ez nagy büszkeséggel tölt el, és nagyon hálás vagyok mindenkinek, akik segítettek az utamon.

A party

A buli már este kilenckor indul; korán érkezők feltüzeléséért GPG felel, akit Woody és Gra3o követ a pult mögött, a headliner előtt pedig Qy pörgeti a kedvenceit. A fő attrakció természetesen a headliner Talpa kétórás éjszakai produkciója. Glitches, töredezett, sokszor meglepő húzásokkal feldobott, de nagyon táncolható, utaztató előadásai ideálisak lesznek a Duna-parti hullócsillagnéző partyra. Az újvidéki fenegyerek után Toge, Ph, Sasa és Parallel Dialog pakol egészen reggel 9-ig a Dynacord hangrendszeren.

Játék

Milyen soundnak neveztük a Morten Granaut júniusi budapesti partyja ajánlójában? (Segítség a cikk kábé kétharmadánál, a helyes válasz: sexypsy.)

A megfejtéseket augusztus 11-én, pénteken délig vártuk a jatek@koncertblog.hu-ra Talpa tárggyal. A helyes megfejtést küldők közül három nyertest választottunk: Busai Lillát, Galgóczi Tamást és Gyalog Gabriellát, akik ingyen mehetnek a másnap esti Hullócsillagok Éjszakája partyra Gyálra. A nyerteseket e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük a partyra bejutás módját.

Koncertblog Session podcast-sorozat

Földöntúli epikus robotzene, Âme-tributemix / house, technó, deephouse, minimál – podcaster: dj Sobek, artworker: Dori Pazonyi

Elegáns és szép house – podcaster: Robert R. Hardy, artwork: Legendary Moments

A magyar technó legjava Dr. Zoidberg csoportterápiájában – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Dori Pazonyi

A lányok, a lányok, a lányok ördögök / neurofunk-drum’n’bass – podcaster: Selekta, artworker: Dori Pazonyi

Ha kicsi a tét, a kedvem sötét – Koncertblog Guido & Maurizio de Angelis Session / podcaster: dj Muttley, artworker: Dori Pazonyi

Sok jó ember, legyél te is köztük / koncert-podcastek: Airtist, Deley, Grabanc, artworker: Mill

Bús belga breakbeat / podcaster: Fastbinder, artworker: Trinity

Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi

Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve – a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy podcaster: dj Görgő, artworker: Mukiellő

Nők a pult mögött – ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic – podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László

Kanye Westtől Redmanig – a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r’n’b – podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid

Balladák és slágerek – Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco – podcaster: Legars, artworker: vj Manna

Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal – podcaster és artworker: Dr. Zoidberg

Nincs mit cifrázni – a drum’n’bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint – podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya

Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál – podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin

Már nem szopnak a ministránsok – fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf