Soundon túl, strandon innen – Zamárdiban fosidőben

Mit tehet a sudri egy hosszú hétvégén Zamárdiban két héttel a Balaton Sound után, mikor az időjárás inkább idéz októbert, mint júliust? Az már tuti, hogy fürödni nem fog a déliparti fókák között. Ehelyett nézhet koncertet a Party Fészekben 11-ig, utána meg vidám testestől-lelkestől bulizó részegeket a helyen és az Omegás Benkő Lászlót a pult mögött, ráadásul az Utcazenész Fesztivál igen vegyes nívójú előadásaival is sértheti füleit, emellett meg leverhet úgy egy hektoliter fröccsöt.

 Benkő László a zamárdi Party Fészekben

Nagyjából a fent vázoltak szerint működtünk Marci cimborámmal péntek délutántól vasárnap délelőttig, némi alvást azért közbeiktatva. A Balatonban fürdés ezen a hétvégén elmaradt, de nem csak mi, hanem senki nem merészkedett vízbe tüdőgyulát kockáztatva. Hol vannak már a klumpás ex-NDK-sok elöl praktikus, hátul divatos Bundesliga frizurájukkal? – nos, az az Adrián.

Van viszont a Party Fészek (PF), ahol egy Benkő Lászlóra nagyon hasonlító tag tűnt tulajnak, mikor hirtelen megjelent az igazi Omega-billentyűs is a bárpult mögött, kiderült, hogy emberünk az ő fia. De akadtak szintén zenészek a helyen Benkőn túl is. Ott volt Miller Zoltán a musical színész, az Emberek embere énekese és nem utolsósorban Julcsi egyik faszija a Szomszédokból, sőt a PF-ben szürcsölt a másnap koncertező 100 Folk Celsius egyik tagja is.

A PF néhol eső ellen fedett, de inkább open air. Fő dizájnmotívumként a falakra festett hangjegyek és a körpulton végigszaladó zongoraminták futnak a szembe. Erénye még a helynek, hogy jóidő esetén egy távolugrásban szokásos rohammal már csobbanhatnánk is a Balcsiban.

Egy 8-10 tagú erőteljesen italozó és ehhez mérten harsányan jókedvű brigád határozta meg a hely péntek esti hangulatát az aktuális koncert befejeztével (Zsoláról és a Vad Orchideákról szépen lecsúsztunk) tizenegy után. Nem csoda, ha hamar csuma részegek lettek a fiúk. Az egyik srác például pörgő nyelvvel tolta egymás után ötször a Sugahill Gang Rapper Delight című klasszikusát 1979-ből (kábé akkor születhetet a tag), onenonenononenon.

Egy másik haver az Ocho Macho-t idézte: Pancho, Pancho bum-bum-bum. Aztán Miller Zoli következett, aki két cimborájával kórusban kántálta Bon Jovi után szabadon, hogy It’s my life. Három-négy sört döntöttünk le Marcival, mire az egyik arc a pofánkba köpte, hogy egy órája ott ülünk a pultnál és még nem vagyunk sakál részegek. Majd holnap leszünk – gondoltuk és léptünk.

Másnap reggel, inkább délben szitáló eső fogadott minket, miközben csipás szemünket dörzsölgettük. Enyhe novemberünk van, vazeg. Marcival a hazalépést Pestre fontolgattuk, de előbb lehúztunk a parti büfésorra kávézni. Tervünket heveny fröccsözéssel húztuk keresztbe könnyű vice házmestereket és hosszúlépéseket, rozét és rizlinget váltogatva. Egyszer véletlenül valami édes pancs is jutott a poharunkba, mire Márton megjegyezte, hogy hugyot-fost azért nem kell meginni.

Ebéd és némi délutáni ejtőzés után megnéztük a helyi utcazenész fesztivált, ahol ötméterenként láttuk kipakolva a hangfalakat és erőlködőket, meg erőlködő önjelölt zenészeket. Először két punk hasított a fülünkbe, akik a Három kívánság című örökérvényű Heilig Gábor slágert játszották vagy negyedóráig, ezeket még Dévényi Tibi bácsi is elintézné. Aztán egy kellemes szállós jazzy muzsikát rontott le egy hamiskás énekesnő.

.

Másutt egy fogyatékos banda zenélt megejtő tisztasággal, amott blues szólt, emitt meg valami Lajkó Félixes folkos ocsojgás. Az utcazenészek nívója viszont többnyire elég alacsony szintet csapkodott. Van az úgy, hogy csak az élvezi, aki csinálja, akkor viszont nem muszáj nyíltszínen zajongani.

Hamar otthagytuk a vásári kavalkádot, hogy a Resti Wurlitzerjébe dobáljuk a százasokat. Kispál, Nirvana, Portishead, Faithless, Brains, PASO, Bëlga és továbbra is laza fröccsök. Miután elfogyott az aprónk ismét útba ejtettük a Party Fészket, ahol a 100 Folk Celsius nyomta a countryt. Marci, aki nem a műfaj elkötelezett rajongója a 48 óra című filmből idézte Eddie Murphyt: na, country-buzik, jegyezzétek meg, új seriff érkezett a városba, Reggie Hammond.

Aztán abban maradtunk, hogy bár nem szeretjük a műfajt, de ezek igazi zenészek, akik még élvezik is, amit csinálnak, a Túró Rudit meg mindenki szereti. Orbán Jocó szinte szabadkozott koncert után a sörét harapva, hogy azt a számot nem játszották le, Paff, a bűvös sárkány viszont volt. Egy másik 100 Folkos nem ült le, ahogy mondta ment learatni a sikert.

A péntek esti srácok is befutottak a koncert után (onenonenononenon) és kisvártatva rendelni kezdték a gin-tonikokat vadul. Mi még visszamentünk a Restibe wurlitzerezni, meg gondultuk, hátha befut a még kora délután csapoló nekem való lányka: hej lányka, hej lányka. Hazafelé battyogva meg okos Vodafonról hallgattuk a zenét. Aztán még szarrá vertem tostaozásban Marcit. És hogy mi a tostaozás? -arról majd máskor és máshol.

Peter Poppara

Zöld Para – Állj ki te is a Zöld Pardon mellett!

Lájkold Facebook-oldalunkat, hogy időben értesülj koncertközvetítéseinkről, és hogy részt vehess a koncertbelépő-nyereményjátékainkon!

Koncertblog-videoarchívum – válogass koncert- és partyvideóinkból!

A Koncertblog koncertközvetítéseihez Magyarország leggyorsabb 3G-hálózatára van szükség, melyet a Vodafone biztosít számunkra (x)