Refused: visszatér a hc-punk pillére?

Habár a jól értesültek szerint a Refused-honlapra biggyesztett óriási Refused Coming Soon felirat csak az Epitaph kiadó ügyes reklámfogása – amely épp mostanában jelenteti meg újra a zenekar diszkográfiáját (három lemezük volt eddig, a This Just Might Be The Truth, a Songs To Fan The Flames Of Discontent és a The Shape Of Punk To Come) -, gyakorlatilag a fél világ hardcore-punkjai sikongatnának örömükben, ha a ’98-ban feloszlott zenekar – pénzszag ide vagy oda – újra színpadra lépne.

A Refused újáalakulást egyébként egy ismert dj, Zane Lowe is megszellőztette korábban, aki csak ennyit írt ki a twitter-oldalára, hogy: “Beszarás, a Refused újjáalakult!”. Mindenesetre elég kétséges az ügy, lévén hogy Dennis Lyxzén énekes egyszer már visszautasított egy hárommillió svéd koronás gázsit, mindössze egyetlen amerikai koncertért cserébe, Daniel Sandström dobos pedig állítólag  évek óta képtelen játszani egészségügyi okok miatt. Ugyanakkor meg nem erősített  hírek szerint a zenekar több európai fesztiválra is kötött már le koncerteket. 

A Refused-ot nem lehet eléggé méltatni: a svédországi Umeå városából indult csapat – innen jött egyébként a másik nagy svéd ász, a Meshuggah is – már a korai időkben is egyéni ízzel és fazonnal (félrefésült frizurák, Telecaster gitárok és ingek a korszak hardcore-divatjának megfelelő atlétatrikó és izomszag helyett) játszotta a vérbő hardcore-punkot, amit Lyxzén erősen baloldali beállítottságú, mégis hibátlan szövegei és süvöltő hangja tett teljessé. A banda aztán innen jutott el a ’98-ban kiadott The Shape Of Punk To Come lemezig, amely a karcos hardcore-gyökereket megtartva olyan sokszínű anyagot hozott össze, amelyen egyszerre férnek meg a breakbeat-ütemek, a szomorkás klezmer-hegedűjáték és a kirobbanó vadulások, mindezt olyan kiváló dalokba préselve, hogy az album máig a stílus legnagyobb klasszikusának számít.