Rapülők: Megfordult az idő, és nem csak, mert nosztalgiakoncertet tartunk

// 2017-02-21

Magyarország a kilencvenes években megismerkedett a szabadsággal, minek következményeként új, addig itthon nem ismert stílusok jelentek meg a zenei palettán. A korszak egyik meghatározó zenekaraként a Rapülők gyakorlatilag olyan populárissá tette a rapzenét a maga könnyed, vicces, de a sorok között olvasva mégis komoly szövegeivel, hogy a kisgyerekektől a nagyszülőkig mindenki fejből sorokat tud a mai napig idézni tőlük. Az eltelt huszonhárom évet összegezve és újragondolva egy gigantikus duplakoncerttel készülnek az Arénában, ami egyaránt szól minden generációnak. Ennek apropóján látogattuk meg a zenekart egy szombat délutáni próbán.

Mennyit készültök egy ilyen nagyszabású koncertre?

Berkes Gábor: Rengeteget. Ez egy olyan nagyszabású produkció, olyan látvánnyal és hangzással, hogy itt mindennek tökéletesnek kell lennie. Miközben a show egyéb elemei már készültek a háttérben, mi a próteremben a zenére, a dalokra koncentráltunk első körben a komplett hangszerparkkal, az összes énekessel, utána egy újabb helyszínen már a színpadi mozgást próbáltuk táncosokkal, koreográfussal és az összes fellépővel. A harmadik, legnagyobb helyszínen pedig végleg le tudtuk modellezni, milyen lesz a produkció élesben, ezen a héten pedig már az Arénában leszünk. 

Huszonhárom éve nem írtok új dalokat Rapülők néven, de a hosszú próbafolyamattal az is jár, hogy a dalokat azért kicsit új köntösbe húzzátok? Vagy igazából csak elfelejtettétek őket, azért kell ennyit próbálni?…

BG: Nem arról van szó, hogy elfelejtettük őket, de utoljára tíz évvel ezelőtt léptünk színpadra mint Rapülők, ezért nincs meg az a rutinunk együtt, ami egy folyamatosan koncertező zenekarnak. Másrészt a produkcióban vannak olyan énekesek, zenészek, akikkel a múltban nem dolgoztunk együtt. A hangszerpark sem ugyanaz, amivel huszonöt éve dolgoztunk.

Szentmihályi Michel Gábor: Ráadásul elvesztettük  az összes datkazettát, amelyeken a dalok voltak…  

BG: Igen, így gyakorlatilag az egész soundot hetek alatt rengeteg munkával kellett újra előállítani.

Geszti Péter: Menet közben néhány dalt átalakítottunk, hogy a most felkért énekesekhez, Tóth Gabihoz és Tóth Verához is igazodjanak. A szaxofon és a gitár is friss, dinamikus erőt hoznak a produkcióba, a próbák alatt sok új zenei ötlet született velük is.

Akkor azt lehet mondani, hogy ezen a koncerten, aki ismeri a Rapülőket, és ez tulajdonképp az ország fele, az is új élményekkel gazdagodik majd?

BG: Pontosan ugyanolyan lesz a dalok hangzása, mint ahogy azt a közönség ismeri, néhány olyan kis finomsággal, amelyektől csak még jobbak lettek.  

Még több a próbáról a Rapülőkről

Egyébként nem volt olyan ötlet az elmúlt időszakban, aminek az lett a vége, hogy csináltok egy új Rapülők-dalt? Vagy ezeket szépen mindenki megtartja magának?

GP: Szoktunk erről beszélgetni, de egyetértünk abban, hogy most is tudnánk együtt csinálni bármit, de az már nem olyan lenne, mint a Rapülők.  A Rapülők attól Rapülők, hogy a dalok akkor születtek, amikor huszonévesek voltunk, amikor másképpen láttuk a világot és a világ is más volt. Most az ötvenes éveinkben vagyunk, másképp gondolkodunk a zenéről és sok minden másról, és persze egészen más zenéket hallgatunk ma, mint akkor.

SZMG: Ha leülnénk együtt zenélni, biztosan egy nekünk tetsző zenei világ kerekedne ki, de  az már nem a Rapülők lenne.

BG: ’91-’92-ben egy technikai forradalom legelején voltunk, olyan eszközparkot kezdtünk használni, ami akkor teljesen újszerű volt. Ma meg már Iphone-on is lehet dalt írni. De a zenének nem csak az előállítási módja változott meg alapjaiban az elmúlt húsz évben. Mára melléktermék lett a zene sajnos, ma már nem fő fogyasztási cikk, mint régen.

GP: Az emberek azért jönnek el a koncertünkre, hogy a régi élményeiket újraéljék. 2006-ban  a Riszájkling című produkciónkkal szintén két koncenrtünk volt az Arénában. Misi és Gábor újrahangszerelték a dalainkat különböző stílusokban, rengeteg energiát öltek bele, de kiderült, hogy az emberek inkább az eredeti dalokat szeretnék hallgatni. Ennek a tanulságait nyílván le kellett vonni, és most ezért is döntöttünk úgy, hogy nem változtatunk az eredeti hangzáson.

Tóth Gabin és Verán kívül milyen magyar zenészeket fogtok még felrángatni a színpadra, vagy ez nem publikus? Vagy nem is lesz más?

GP: Szolnoki Peti ott lesz velünk a régi csapatból, elhívtuk még a két Hajdú lányt, akik a mentoráltjaim voltak az X-Faktorban, és lesznek meglepetésvendégek is, akiket különböző okokból hívtunk meg. Erről nem szeretnénk egyelőre beszélni, aki ott lesz a koncerteken az tudni fogja, miért nem árultuk el előre, kikről van szó.

Állítólag Magyarországon magyar zenekar ilyen setuppal még  nem ment föl színpadra, mint ahogy ti tervezitek. Ezzel mennyit foglalkoztatok, ki segített kitalálni?

GP: Mindig azt gondoltunk, hogy a Rapülők egy popzenei show-műsor. Annak idején is olyan volt az egész, mint egy utazócirkusz. Jött velünk Szulák Andrea, Somló Tomi, Szolnoki Peti, a négy énekes, Auth Csilla, Tunyogi Orsi, Tunyogi Bernadett, Czerovszky Heni… És ilyen értelemben ez most is jellemző. Sokan vagyunk, és bár mi vagyunk a mag, ez egy sokemberes show. Május óta készülünk erre a két napra – akkor elkészült a lebonyolítás menetrendje, az ötleteket összerakosgattuk. Őszre készen lett a teljes forgatókönyv. majd jöttek az animációs hátterek, a színpadtervezés, ehhez nagyon sok időre volt szükség. Önmagában a díszletet tartó rendszer megtervezése is hónapokig tartott. Nem azért, mert a gigantikus nagyságrendekben hiszünk, hanem emlékezetes dolgot szeretnénk csinálni.

SZMG: Szeretnénk hűek lenni ahhoz, ami régen jellemezte a Rapülőket. Mindig egy lépéssel előrébb jártunk a többi hazai produkciónál technika, látvány szempontjából, és ez most is így van.   

2006-ban volt a Riszájkling, most 2017-ben jön az Ájlávjú, arra számíthatunk, hogy újabb tíz év múlva összeálltok, és megmutatjátok megint, hogy is kell ezt csinálni?

SZMG: Én már most is valami járókereten gondolkozom, de akkor már biztos az ággyal együtt tolnak be a színpadra…

GP: Volt is egy ilyen koreográfiaötlet, vettünk is járókeretet, de aztán úgy döntöttünk, ezt inkább tényleg később fogjuk megcsinálni. Az viszont nagyon érdekes, hogy a próbák alatt kiderült, nagyon sok olyan dalunk van, ami ma is érvényes. Zeneileg, hangszerelésben, és szövegben is. Szerintem legalább nyolc-tíz olyan dalt tudnék mondani most kapásból, amelynek a szövege szinte még aktuálisabb lett, mint egykor. Ott van, a Zúg a Volga, a Helyi Terminátor, de nyugodtan idesorolható a Nem adom fel is vagy a Műdal, amire most újra rácsodálkoztam, ráadásul a két Tóth testvér olyan erővel tolja, hogy leesik a fejünk tőle.

SZMG: Elhívtuk Fenyvesi Marcit gitárosnak, aki helyenként olyan rockelemeket tett bele a dalokba, melyektől szinte fölrobbannak. Említhetném a Tur Dö Flancot, amelynek a szövegében talán már elavultnak tűnik a szleng,  de maga a jelenség, amiről szól, az ma sokkal erőteljesebben jelen van.

Azért ez valahol elszomorító, nem?

GP: Azt kell eldönteni, honnan nézzük. Ez egy ilyen régió. A hely, ahol élünk, ilyen. Más tekintetben is megfordult az idő, és nem csak azért, mert mi nosztalgiakoncertet tartunk.

Akkor annak, hogy megint összeálltatok, és tartotok két koncertet, van egy ilyen üzenete is? Vagy felesleges belemagyarázni?

GP: Erre nem gondoltunk így konkrétan, üzenet nincs, mégis betalál. Tóth Gabi például elkerekedett szemmel csodálkozott rá a kevéssé ismert dalaink szövegére, annyira aktuálisnak tartja őket. A mai magyar valóság elkeserítő múltba révedése mellett talán azért is lehet ez, mert mi voltunk az elsők, akik például klasszikus irodalmi szövegekből állítottak össze rappelhető szöveget. Még sehol nem volt a Pilvaker, még a szereplői sem nagyon éltek, mikor mi már megcsináltuk az irodalmi rappelést.

BG: Van egy olyan generáció, akik gyerekek voltak akkor, mikor a Rapülők csúcson volt. A szüleik hallgatták a dalainkat, amelyek mellett így ők sem tudtak elmenni. Ez a korosztály aztán ment tovább a saját útján, de most, amikor újra meghallják a dalainkat, amelyek gyerekkorukban a nappaliban szólt, rácsodálkoznak. Sok harminc körüli ember kerül elő, akiről azt hinnénk, hogy nem a mi közönségünk, mégis tudják a szöveget.

Beletrafáltál, mert mikor feloszlott a zenekar, hétévesként anyám vigasztalt… És tényleg így van, mindenki fejből tud legalább egy sort, még az is, aki nem hallgat egyáltalán ilyen jellegű zenét. A szövegeitek gyakorlatilag beleégtek a magyar emberekbe.

BG: Pedig ebben semmilyen tudatosság nem volt.

GP: Ez akkor egy pillanat alatt lett nagyon népszerű. Magának a műfajnak is van egy nagyon sajátos jellege. A rapek elsőre olyannak tűntek, mint a mondókák, melyeket a gyerekek nagyon hamar megtanulnak. Ezek a versek, amiket ilyen ritmikával lehet kántálni, úgy beégnek a fejedbe, hogy soha nem vered ki onnan. Az, hogy a Rapülők szövegeibe ki milyen mértékben merült bele, az megint egy másik kérdés. Ezek a dalok részben azért is tudtak ilyen sokáig köztudatban maradni, mert minden korosztály és társadalmi-kulturális réteg mást talált meg bennük. Voltak, akik csak a legfelső, csillogó részét látták, és vannak, akik csak arra emlékeznek, hogy rövidnadrágban ugrálunk a színpadon, női övekkel a nyakunkban…

SZMG: Nekem amúgy az összes cucc megvan, hibátlan állapotban, csak kicsit bebolyhosodva!

GP: Mások pedig észrevették a mögöttes jelentéseket és meg is fogták őket azok a dalok, amelyeket komolyabbnak szántunk. A számainkban a kilencvenes évek elejének, a rendszerváltás utáni Magyarországnak hangulata és energiája van.

Péter, valahol azt mondtad, abban az időben mindenki optimistább volt, és a Rapülők-szövegek által közvetítette hangulat valahogy jobban ült.

GP: Ma is ülnek, nézd meg a Wellhellót. Annyi hasonlóság van a két zenekar között, hogy ők is mernek jókedvűek, felszabadultak lenni, ráadásul egy azóta sokkal rosszkedvűbb országban.

SZMG: Ráadásul sokkal több a hajam, mint a Diaznak, csak nem hordom magammal!

Ti vagytok az első rapzenekar az országban. Mennyire volt tudatos ez a stílusválasztás? A rap alapjában véve alulról jön, és teli van dühvel…

GP: A düh tényleg fontos dolog a rapben, főleg ha alulról jön. Ezt mi ugye nem tudtuk elmondani magunkról, olyan pechünk volt, hogy jó helyre születtünk. Olyan autentikusak soha nem lehettünk, hogy tiszta erőből szidjuk a világot, nem volt okunk rá. Mi nagyjából azonos társadalmi közegből jövünk, Gabiék képzett zenészek voltak, amikor ezt elkezdtük. Én pedig egy viszonylag gyakorlott dalszövegíró voltam. Nekünk csak megtetszett ez a műfaj, amivel elkezdtünk játszani.

Talán ezért is dühöngte bele a világba ennek idején a tényleg alulról jövő rapperbanda, a pécsi Megasound System, hogy „ne gyere többet, Geszti, Pécsre!”

GP: Igen, benne van…

A Rapülőkön kívül milyen projekteken dolgoztok mostanában?

BG: A Turai Ida Színház zenei vezetője vagyok, és más színházi munkáim vannak főleg, sőt igazából három-négy éve csak színházazok.

SZMG: Én pedig szabadúszó zenész vagyok. Dobolok, ahova hívnak. Jó ideig például Vastag Csaba zenekarával játszottam. Színházban is zenélek.

GP: Nekem tavaly márciusban jelent meg a Létvágy című lemezem, ezzel volt harminc fellépésem, gyakorlatilag végigkoncerteztem a tavalyi évet. Megírtam a Pál utca fiúk musical szövegét, úgyhogy most megint kifejezetten jó, hogy nem kell dalokat írnom, csak előadnom, a saját jókedvemből a színpadra menni. Teljesen más típusú munka.

Péter, te korábban talán valamivel határozottabban fejtetted ki a véleményed közéleti kérdésekben. Ez az X-Faktorban szerepvállalásodhoz köthető, vagy esetleg a mostani koncertekhez?

GP: Inkább a mostani koncertekhez. A többiekkel volt egy olyan megállapodás, hogy valamennyire visszaveszek magamból ebből a szempontból.

SZMG: A Rapülők mindenkinek szól, politikától függetlenül. Amennyiben bármilyen politikai véleményt felvállalunk, az ország bal- vagy jobboldala nem jön el.

GP: A Sláger Fm-en hallható GPS című rádióműsoromban és a Facebook-oldalamon azért kifejtem, mit gondolok a helyzetről.

Tartod a kapcsolatot a X-Faktor-os mentoráltjaiddal. Mennyi esélyük van befutni ennyi tehetségkutató után azoknak, akik az elmúlt években és mostanában próbálkoznak?

BG: Ez igazából nem a tehetségkutatásról szól. Ezek show-k, szórakoztató műsorok, az eladható reklámidőről és pénzért vett sms-szavazatokról szólnak, ide csillogó díszletek és eladható karakterek kellenek. Aki ténylegesen zenész akar lenni, menjen el zenésznek, ne egy tévéműsorba. Korábban a csatornák még viszonylag sokáig pátyolgatták őket, manapság a műsor végeztével igen hamar elengedik a kezüket.

SZMG: Hasznosabb végigjárni a klasszikus ranglétrát. Így lehet igazán tanulni, fejlődni, és ami a legfontosabb: alázatot tanulni, ami ebben a szakmában is elengedhetetlen.

GP: Én minden mentoráltamnak elmondtam, ahhoz, hogy valóban fennmaradjanak a zenei pályán, sokkal több kell, minthogy megnyerjék a műsort. Ha ügyesek, szorgalmasak és persze tehetségesek, ez egy kitűnő alap lehet, hiszen nem kell teljesen nulláról indulniuk, a képernyőről már eleve sokan ismerik őket. Jó dalok, profi zenei tudás nélkül, csupán a celebmagazinokba gyártott hírekkel azonban nem lehet hosszú ideig a zenei élvonalban maradni. A volt mentoráltjaimmal egyébként jó a kapcsolatom, még ha nem is beszélek velük napi szinten. Oláh Gergővel nagyon jóban vagyunk, és például itt van Hajdú Bea és Hajdú Mariann, akik szintjén a mentoráltjaim voltak és most ők is ott lesznek velünk a pénteki és szombati koncerteken az Arénában.

Koncertblog Session podcast-sorozat

A magyar technó legjava Dr. Zoidberg csoportterápiájában – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Dori Pazonyi

A lányok, a lányok, a lányok ördögök / neurofunk-drum’n’bass – podcaster: Selekta, artworker: Dori Pazonyi

Ha kicsi a tét, a kedvem sötét – Koncertblog Guido & Maurizio de Angelis Session / podcaster: dj Muttley, artworker: Dori Pazonyi

Sok jó ember, legyél te is köztük / koncert-podcastek: AirtistDeleyGrabanc, artworker: Mill

Bús belga breakbeat / podcaster: Fastbinder, artworker: Trinity

Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi

Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve – a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy

Nők a pult mögött – ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic – podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László

Kanye Westtől Redmanig – a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r’n’b – podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid

Balladák és slágerek – Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco – podcaster: Legars, artworker: vj Manna

Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal – podcaster és artworker:Dr. Zoidberg

Nincs mit cifrázni – a drum’n’bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint – podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya

Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál – podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin

Már nem szopnak a ministránsok – fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf

Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!