Rammstein: csizma az arcba

// 2010-03-17

Biztosan van még zenekar, amelyik megtehetné ugyanezt. Hogy gyakorlatilag felgyújtja a Sportarénát, többek közt a zenekartagok szája elé szerelt lángszóróval, a pofánkba csapó forrósággal egyetlen kéjesen hörgő tömeggé olvasztva mindenkit. Vagy hogy egy faszra hajazó habgéppel kollektív gangbanget követ el a közönséggel, és közben Joker-vigyorral az arcán élvezi, hogy használ minket.

 

 

Mert a Rammstein ilyen használós zenekar. Használják a hangszereiket, nem a végükön pattogó bábok, hanem minden egyes ütemmel lehentelik rólad az utolsó falat húst is, míg a végén csak állsz meztelen aggyal, és még úgy sem fogod fel, hogy ez ennyire jó lehet. Életed összes eddigi és ezutáni orgazmusa, két órába gyúrva. 

Használják a szavakat. Néha csak játszanak velük, mint a Haifisch szövegében, amely szinte himnusszá változik a fülekben, mert nehéz nem azonosulni az összetartó, önmagát tartó, egymást megtartó cápákkal (igen, ez a zenekar azt is megteheti, hogy arról beszél: a tenger a cápák láthatatlan könnyeitől sós). De a dalokkal reagálnak is: a Wiener Blut kékszakáll-története a saját lányát szexrabszolgaként tartó Josef Fritzl táv-lincselése, amelyet a Rammstein a színpad fölé lógó baba-füzérek alatt tol az arcodba. A Pussy klipjével pedig azt bizonyították, hogy a fogyasztót is tudják használni. A hetvenes évek felnőttfilm-zsánerein alapuló videójuk a szélsőségig fokozta a klipekben feltűnő, seggrázó csajok iránti igény kielégítését, és zabáltuk.

 


Miután decens mosollyal felgyújtották, használják a teret is – a színpad széléből kinövő oszlopon álló Till marmonkannával a kezében ordít arról, milyen jó érzés bántani (Ich Tu Dir Weh), Flake a Haifisch alatt pedig gumicsónakban kirándul a közönségen. Használják a mindenkori elnyomók szimbolikáját: a koncertkezdő Rammlied másodpercek alatt gyúr a küzdőtérből szavakra, zenére, megsemmisülésre éhező kollektívát.

 

 

Tökéletes színpadi gesztusokkal – és a Till basznámhangján elhörgött vezényszavakkal – építik fel a show-t, képtelenség nem élvezni a Rammstein audiovizuális elnyomását. Megkapod, mert tudják, hogy ezt akarod. Szadomazochisztikus zenei diktatúra, pornómetál a javából. És ha valaki ennyire jól használ, te sem akarsz mást, csak letérdelni, és várni a csizmát az arcodba.

Biztosan van még zenekar, amelyik megtehetné. De nem hiszem, hogy bármely másik képes lenne rá.

-nk-