Palya Bea: Önmagunk lelkével babrálgatás jobb életet csinál – megvan a Nő lemezbemutató jegynyertese

// 2014-04-07

Palya Bea szerdán mutatja be című lemezét az A38-on, ebből az alkalomból készítettünk interjút az egyik legimpulzívabb énekesnőnkkel, aki válaszait megelőlegezendő úgy fogalmazott, hogy élvezet volt ezt a szöveget megcsinálni, és hogy a kérdések megfogalmazásában volt valami inspiráló finomság. Nos, erre nagyon büszkék vagyunk, ráadásul lemezbemutatójára rég elfogytak a jegyek, cikkünkben viszont lehetett nyerni egy párosat.

Fotó: Trokán Nóra

A lemezed címe , és persze a női lét témáit dolgozza fel, ráadásul elég szókimondó, vagy éppen provokatív módon. Már akit az provokál, hogy egy dal szövegében az is benne van, hogy “nem láttál még pisilni sohasem”. Miért pont most választottad ezt a témát?

– Másfél éve anyává szültem magam, és fordult velem a világ, sőt, sebesen forog azóta is. Lili lányom rendesen megedz, miközben fiatalít, és még több élettel tölt fel.
Most egyszerre hódolok két szenvedélyemnek, a kislányomnak és az éneklésnek-dalcsinálásnak, és ez új utakra vezet, ahol a dalok lettek az útjelzőim. Az elsődleges szándékom tehát a magam vezetgetése volt, a provokáció nem, az kifelé irányul, és írás közben erre a külső felületre keveset gondolok. Nekem azt leírni, hogy nem láttál még pisilni sohasem, természetes. Amúgy később eszembe jutott a Tágra zárt szemek egyik első képkockája, Tom Cruise és Nicole Kidman régóta együtt élő pár, unják is egymást, bálra készülnek, és a nő leül pisilni a vécére, míg a férje mellette a tükörben nézegeti magát. Ez gyönyörűen érzékelteti azt a helyzetet, amikor egy kapcsolatból eltűnik a szeretői minőség, amikor a másik már nem titkos, felfedezésre váró kincs.

Még mindig a Nő címnél és a témánál leragadva, miért csak férfiak vannak a zenekarodban?

– Nem jutott szembe, hogy nőket válasszak. Bandát csinálni fiúkkal szeretek, menedzseri viszonyba pedig szinte csak nőkkel keveredem. A -dalok megszületéséhez nekem nagyon is kellettek férfiak, kellett az ő tekintetük, támogatásuk, férfias erejük. Methogy én életem legnagyobb átalakulós rítusában, a szülésben, majd az anyává válásban felszínre engedtem mindazt a bizonytalanságot, törékenységet, ami amúgy is a lényem alapját képezi, csak talán ez nem látszik annyira. Most több elfogadással tudtam ránézni erre az alapanyagra, és így teljesebb lett a kép, igen, teljesebb nőnek érzem magam. A album elkészítése erről a folyamatról is szólt, és ehhez kellett a srácok – Szokolay Dongó Balázs, Gerzson János, Mogyoró Kornél, ifj. Tóth István és Bodóczki Ernő – férfias tekintete, jelenléte, szeretete. De ha már róluk beszélek, és arról, hogyan választottam ki őket, a zenei szempontok ugyanilyen fontosak voltak. A hangzáson sokat gondolkodtam, azt tudtam, hogy akusztikus zenét akarok, és hogy a zenei nyelv Kelet és Nyugat közt utazgatva áll majd össze, mert én ilyen utazós vagyok. Akartam akusztikus – azon belül is nylonhúros – gitárt, mellé még valamilyen keleti pengetőst, hogy a zenei szövet közepe vastagabb legyen. Az énekhang mellé kell nekem Dongó és az ő gyönyörű fúvós hangszerei, tradicionális, de mégis szabad játéka. Az ütőnél pedig fontos volt, hogy a hangszerpark keleti és nyugati ütőhangszereket is tartalmazzon, lehessen hét-nyolcadot ütni derbukán vagy cajonon, de dob is legyen mondjuk egy groove-osabb számhoz. A bőgőstől pedig szerettem volna, ha a kíséretfunkció mellett a kristálytiszta dallamjáték is megjelenik. Én nagyon boldog vagyok ezzel az öt zenészférfival, férfizenésszel. És maradni szándékozom velük egy jó darabig.

Szerinted kik szeretik jobban majd ezt a lemezt? Nők vagy a férfiak? Azzal, hogy a Facebookon osztottad meg a dalokat, nagyon direkt és gyors visszajelzéseket kaptál. Hogy reagált a rajongótábor?

– Szerintem szeretik ezt férfiak meg nők is, csak talán a nőknek könnyebb beengedni ezeket a témákat. Az nagyon jó volt, hogy a több száz, sőt néha több ezer komment pont azokat a gondolatokat ismételte, amiket én is gondoltam a dalról. Ennyire tisztán nem ment még át soha az üzenetem, és ez végtelen öröm volt, annyira végtelen, hogy az elején nem is nagyon tudtam befogadni. Szinte féltem, hogy úristen, én most tényleg jövök a női barátsággal, a női ősökkel, írok szexről, abortuszról, szülésről, és akkor az emberek fogják, és hallgatják, sőt, írják nekem, hogy az életüket megváltoztatja egy-egy dal, mondjuk a humor kioldó hatása miatt, vagy mert kimondódik, felszínre jöhet valami, ami addig nem. És ez utóbbi, a felszínre hozás, azt hiszem, ez a legerősebb dolog, amit én dalíróként adni tudok, akkor vagyok a legizgalmasabb szerintem, amikor hidat verek az önismeret meg a zene közt. De talán minden nagy alkotás erről szól. Persze, sokszor kapom azt is, hogy meg is rémültek ettől a bátorságtól, őszinteségtől, ki hogy hívja. Barabási Laci barátom, amúgy világhírű fizikus, mondta nekem, hogy a tudományos életben azok a leghivatkozottabb cikkek, amelyekben az újítás tíz százalék. Ha annál kevesebb, nem számít innovatívnak, ha annál több, nem bírják befogadni. Én a reakciók alapján magamról egy olyan alkotó képét mozaikoztam össze, aki mintha túllőne ezen a tíz százalékon…

Nekünk kicsit az is eszünkbe jutott, hogy ez a lemez egy férfiaknak (is) szóló, felvilágosító anyag a női nemről. Van benne ilyen szándék?

– Örülök, ha így látjátok, és örülök, ha a férfiak tényleg megtudnak többet a nőkről ezt az albumot hallgatva. Szándék nem volt így direktben, de én elmondom őszintén azt, ami van. llletve ahol belül épp tartok. Persze csalok, mert az, ami bennem dallá sűrűsödik, az már igazából bennem letehető, vagy pont a daltól elengedhetővé válik, és én mindig egy lépéssel beljebb járok… Igazából szerintem ez nem a nőkről, hanem a két nem viszonyáról szól. És arról sosem lehet eleget mondani, mindig van valami új. Szerintem nagy részben erről szól az életünk. Az is igaz, hogy én keresem is az új szavakat, az újféle mondatokat, a fel nem tárt részleteket, de ezt egyszerűen magamért teszem, azt, amit már tudok, minek mondjam el újra. Sokkal érdekesebb nekem a saját életem tágulása szempontjából, ha olyat találok, amit eddig még nem. És van egy paradoxon: minél személyesebben beszélek, annál több ember tud a dalhoz kapcsolódni. (Gyorsan tesztelhetitek is, melyik jön közelebb: “megyek az utcán” vagy “megy egy ember az utcán”.) A dalban szereplő “én” csak első szinten én, egy másik szinten bárki lehet, de akkor már helyezkedjen bele, élje át, jöjjön közel a dalban elmondott helyzet, érzés. Igen, az, hogy én szinte mindig egyes szám első személyben írok, több, mint nyelvi trükk, ez a hallgató közelengedése, sőt, közel-hívása. Működni látszik.

Fotó: Trokán Nóra

Nagyon szeretjük a videókat és magát az ötletet is, hogy már előre meg lehetett hallgatni minden számot. Mikor és hol vettétek föl a számokat? Szinte irigyek is vagyunk, hogy nem lehettünk ott, mert látszik, hogy nagyon jó volt a hangulat…

– December elején, másfél (!) nap alatt zajlott a felvétel, a rádió nyolcas stúdiójában. Nagy volt a kihívás, és a felvétel előtt kedvem lett volna megfutamodni, nyüszítettem, annak ellenére, hogy az egészet én találtam ki… Bravó, mondtam magamban, egy alig néhány hónapos bandával, tizennégy teljesen új dallal kiállok ide, hogy másfél nap alatt hang- és képfelvétel szülessen, arról, ahogy élőben játszunk… De aztán valami átfordult. Jobban is játszottunk, ott voltak a barátaink, meg valahogy ez a törékenység megtermékenyítő hatással volt ránk. A filmrendezők, Nagy Bálint, Lőrincz Nándor és Szőke Dani biztattak, hogy a megszületés pillanatát filmre venni az nagyon jól is elsülhet, csak még emberibb és érzékenyebb lesz az anyag. Én ugye féltem, hiszen tisztes maximalistaként élem az életem, talán ezért is volt kevesebb élőben felvett lemezem eddig. Annak ellenére, hogy tudom, az élőjáték – minő meglepetés – egyszerűen élőbb. Sokkal élőbb. Most, néhány hónap távlatából elégedett vagyok, nagyon is, de ehhez kellett Hidasi Barna és Vesztergom Laura hangmérnöki munkája is, és tökéletességmániából náluk sincs hiány. Érdekes amúgy, hogy ezt a lemezt sokszor hallgatom, mert a kislányom függő, és mintha attól is jobban szeretném az albumot, ahogy látom őt kivirágozni egy-egy dal hallatán. Régebben ez a “szeretem az új lemezemet” sokkal később érkezett el. Na igen, ez is Lili, ez is az anyaság, könnyebb szeretni azt, ami itt és most van.

Miben változtatott rajtad és a zenéden, hogy egy család lettetek, kicsi babával, hajnali keléssel, reszelt almával, hintalóval?

– Még több élet van bennem. Szeretem a mindennapokat, megszoktam, hogy keveset alszom, és örülök, hogy újra visszatértem a zöldségpucolásos meditációs formához, ami a gyerekkoromat végigkísérte, istenem, azok a fényes délutánok, három zsák fejtenivaló borsóval a gangon, a vájling a lábam közt, ritmikusan kocorász a zománcon a borsó, közben lassan megnyúlnak az árnyékok… Lilivel tágasabb lett az idő és a tér valahogy, lassabban sétálok az utcán, naponta feltérképezek egy-egy négyzetméteren fekvő hangyabolyt, bot- és levélállományt, vagy szőnyegboholy-dőlésszöget, parkettacsíkmintát. Jó ez a lassúság, középre terel vissza, mint hajót a tőkesúly, visszahúz. Meg a kezdeti áramütés után azért van bennem egy állandósult, csendesebb ujjongás azon, hogy jé, van családom, van állandó párom, ez ugye korábban nem mindig volt így. És dalíróként, énekesként ez a plusz adag ön-szeretet nagyon jól jön az én kritikus lényemnek. Most könnyebben gurulnak ki az ötletek, és nem kezdem el megítélni őket már a felbukkanásuk pillanatában, hanem egyszerűen elkezdek velük dolgozni, addig babrálok, amíg jó nem lesz. Persze, kihívás is az anya-énekes-élet, mondjuk egy pécsi koncert esetén éjjel kettes fekvés van, de Lili ugyanúgy csipog reggel hatkor a fülembe, “anya, kaja!”. Meg kihívás a váltásokat jól megcsinálni, pelenkázásból a próbaterembe, koncertről fürdetésbe. Meg kihívás nekem a női-férfi kapcsolat része is, maradni, mélyebbre ásni, a szexben új dolgokat felfedezni az állandósult, átédesült partneremmel… Na igen, minderről fog szólni a következő lemez.

Lili édesapja mit szólt hozzá, hogy így megénekelted az életeteket is?

– Megszokta és szereti szerintem, így ismert meg. Miután összejöttünk, rá pár hónapra elkezdtem írni a könyvemet, róla is szól egy fejezet. Szóval, érti, hogy én ezt miért csinálom. Nagyon diszkrét ember, és nem szeret – vagy néha nem tud – beszélni, de szerintem bírja ezt a nagyszájú, beszédes, bővérű latin nő vonalat, ennek sokszor jelét adja. És azt is látja, vagy belátja, hogy a jófajta kibeszélés, a beszorult érzések, gondolatok kioldása kapcsolatokat menthet, hogy az önmagunk lelkével való babrálgatás, munkálkodás jobb életet csinál. És néha az ő intuíciói, tömör megfogalmazásai hozzák egy-egy dal témáját, gyakran megkérdezem egy dallamról, hogy te, neked ez miről szól, akkor ő mond valamit, általában az a néhány szó bekerül a refrénbe…

Már úgy tűnik, mostanra kerek lett a világ neked. Merre szeretnél tovább menni? Mik a tervek, álmok?

– Hát, én mindig azt keresem, hogyan legyen a világom még kerekebb, vagy még tágabb a kör vonala…Tervek, álmok? Sokat menni a tengerhez, ha elég bátor leszek kiszállni, talán elmegyünk egy évre utazgatni a világban. Aztán sokat és jót zenélni, meghódítani újra a világ izgalmas koncerttermeit, fesztiváljait. Jó dalokat írni, a zenészeimmel áldott, élő hangokat, lüktető tempókat csinálni. Írok erre a bandára is új dalokat, már kopogtatnak az ajtón a témák. Meg aztán ott az Altatok album folytatása, jó nagy fájl a gépemben. Meg az Imruska is, ez is gyerek-felnőtt-lemez, Álom-álom, ki a párom a címe. És az ötödik Palya-udvaron is dolgozunk. És akkor Lilinek még elolvasom a Lázár Ervint, megmutatom, hogy nyílik a tátikavirág, meg aztán befonom a haját két copfba, és virágos ruhát veszünk fel mind a ketten, és sétálunk kacarászva a napon…

A lemezbemutató

A szerdai, április 9-i lemezbemutató koncert az A38 hajón este kilenckor kezdődik, és utána dj Suefo táncoltatja a maradókat. A belépők már elfogytak, de a Koncertblogon még lehet nyerni egy párosat:

Játék – nyertes

Kivel koncertezett Palya Bea az millenárisi Európa-pont megnyitóján? (A koncertet élőben közvetítettük, segítség a  felvételeket bemutató cikkünkben, a helyes válasz: Szefárd Trió.)

A megfejtéseket április 9-én, szerdán délután kettőig vártuk a koncertblog1@gmail.com-ra Bea tárggyal. A helyes megfejtést beküldők közül egy nyertest választottunk, aki másodmagával ingyen mehet az aznap esti Palya Bea: Nő – lemezbemutató koncertre, az A38-ra: Csetverikov Annát. A nyertes nevét a Facebook-oldalunkon is közöltük, őt e-mailben értesítettük, egyben tudattuk vele a koncertre bejutás módját.

Interjú: Horváth Susa


Lájkold Facebook-oldalunkat, hogy időben értesülj koncertközvetítéseinkről, és hogy részt vehess a koncertbelépő-nyereményjátékainkon! 

Koncertblog-videoarchívum – válogass koncert- és partyvideóinkból!