Nyertes nyolcévesek – születésnapi interjú Hruscsovval és Botonddal

A téli nagy, irányzatgyűjtő goabulikért és a nyári különleges helyszínes, egynapos openairekért felelős Y-Production csapata az elmúlt nyolc évben, mióta működnek, egyértelműen a vezető psytrance-szervezővé váltak Magyarországon. Túlzás nélkül a stílus legnagyobb neveit hozták el, csak az elmúlt klubszezonból néhány példát kiemelve: Avalon, Tristan, Etnica, Ticon, Ace Ventura… A csapat két illusztris tagjával, Hrucsovval és Botonddal interjúztunk, illetve jegyeket is osztottunk pénteki születésnapi openair-partyjukra, a Vituki Strandra, melynek headlinere Yahel lesz.

Megalakulásuk majdnem kerek évforduljára ezúttal a szcéna egyik legnagyobb pionírja, a már a mainstream-elektronikába is hitelesen betörő Yahel jön el ünnepelni a Vituki Strandra nyolcadik születésnapi partyjukra, aki egy klasszikgoa-szetten kívül új albumát is prezentálja majd. Ajánlónk mellett szülinapi nagyinterjút is készítettünk az Y vezetőjével, az ősgoás Hruscsovval és az egyik vezető dj-jükkel, Botonddal múltról, jelenről, jövőről.

Milyen zenei és nem zenei, partys, fesztiválos, vagy más élmények juttattak el titeket a goához, psytrance-hez, mi az, ami megfogott benne, és ami azóta se enged el?

Hruscsov: 1999-ig a trance-ben és a technóban mozogtam. Aztán 1999 szilveszterén a barátaim lecsábítottak egy halásztelki goabuliba, ahol zeneileg és a közönséget tekintve is megtaláltam a műfajt, melyet azóta sem tudok elengedni: egy közösséget, ami egyszerre (zenei) szubkultúra, ugyanakkor egy nagy család is.

Botond: Nekem is Halászteleken indult minden. Az ezredforduló környékén nagyon közel laktam a legendás halászteleki bulik helyszínéhez, így igen könnyen megtörtént az a véletlen, hogy eljutottam egy tavaszi bulira. Ezt az éjszakát szinte végig a tűz mellett táncolva töltöttem, elvarázsolt a helyszín különlegessége, az emberek befogadókészsége, és persze az akkoriban semmihez sem hasonlítható zene. Ekkor már „otthoni szinten” próbálkoztam dj-zéssel, főleg trance-vonalon. De ez a buli mindent megváltoztatott, és elkezdtem felfedezni és gyűjteni a pszichedelikustrance-zenéket. Már akkoriban is leginkább az egyre inkább teret hódító svéd és német előadók által képviselt, letisztult progresszívhangzás fogott meg.

És hogy kezdődött a zenélés, dj-zés? Hruscsov, rólad például köztudott, hogy klasszikus hangszeres képzést is kaptál. És amúgy csak dj-zéssel foglalkoztok vagy zeneírással is? Szintén Hruscsovnak volt korábban liveactje Y-east néven, ha jól emlékszünk, ennek végleg vége, vagy pihenteted?

H: Egészen érdekes módon kezdődött el a zenei karrierem. Mint tanult és hivatásszerűen képzett zenész természetes volt, hogy megpróbálkozom én is a producerkedéssel. Így érdekes módon én nem dj-ként kezdtem, hanem zeneírással: próbáltam a klasszikus zenei stílust ötvözni a goával, 2000 környékén egy Kalumettel közös projektben. Aztán rájöttem, ez még nagyon távol áll tőlem; meg aztán nagyon messze volt akkortájt az elektronika és a klasszikus hangzás… 2001-ben kezdtem dj-ként is működni, aztán hét évvel később Laci barátommal megalakítottuk a Y-East zenei projektünk, ami nagyon gyorsan kezdett terjedni a szcénában. Kiadtunk egy nagylemezt és számos ep-t is. Sok-sok nemzetközi válogatáson is ott tündökölt valamelyik számunk. Aztán 2009-ben megszületett gyermekem, emiatt már nem volt elég időm a zeneírásra. Majd 2010-ben föl is oszlott ez a Y-East. Azóta megszületett kislányom is, és még kevesebb időm maradt. Talán ha majd felnőnek, akkor tudok alkotni valami újat, esetleg egy másik formációval.

B: A dj-zés szintén egy véletlennek köszönhető. 2000 szilveszterén lekeveredtem egy házibuliba, egy akkor még teljesen ismeretlen társaságba, ahol az egyik srác hobbiszinten dj-zett, és elhozta az akkoriban is igen kezdetlegesnek számító dj-pultját. Kíváncsiságból megkértem, hogy hadd próbálhassam ki, aminek a vége az lett, hogy reggelig nem tudtak kirobbantani a pult mögül. Még ez évben sikerült összeraknom a saját pultom, melyet főleg otthoni gyakorlásra, kisebb házibulikban, sőt néha még sulidiszkókban is használtam.

A zeneírás is régóta foglalkoztat, van is pár közös szerzeményünk Hiboóval, akit leginkább Boolint néven ismerhet a goás közönség. Ez a projekt jelenleg szünetel, hiszen Bálint technovonalon jelentet meg saját szerzeményeket, én pedig gőzerővel dolgozom, hogy saját egyedi hangzásvilágomat megmutassam, de ez még a jövő zenéje.

A goássá válás, majd a dj-zés, zenélés után a következő nagy lépés a partyszervezés és az Y-Production volt. Ez hogy volt, elmesélitek?

H: Érdekes módon nálam a szervezés előbb volt, mint a zenélés. Azokban az időkben, az ezredforduló körül nagyon jó partyk voltak, nagyon különleges helyszíneken, mint például a törökbálinti és etyeki a katlanban, Frankhegyen stb. Akkoriban nem volt ekkora hatalma a virtuális, internetes világnak. Ezért a partykon megismert ismerősökkel sem tudtunk kommunikálni, hiszen a partyn a táncé volt a főszerep, de jó volt mégis együtt lenni. Aztán amikor vége lett a bulinak, vártunk megint egy-két hetet, hogy újra együtt lehessünk. Hiányzott a beszélgetés, az együttlét. Ezért találtam ki 2000-ben az afterpartykat. Itt végre lehetett beszélgetni buli után, egy másféle környezetben. Együtt tudtunk lenni azokkal, akikkel éjszaka a hangfalak előtt nyomtuk. Először kábé száz ember volt ezeken a bulikon. Majd kétszáz, és végül háromszázan is letévedtek. Valahogy olyanná kezdett válni az egész, mint egy önálló buli. A végére már olyan volt, hogy több mint az emberek harmada csak az afterekre járt le. Akkoriban kezdődtek az estiparty szervezéseim is. Szép lassan, dinamikusan fejlődött egészen mostanáig. 2006-ban alakult a Tranceport, melyet együtt csináltunk Dobránszky Zolival. Legendás bulikat csináltunk a Garancsi-tónál, a Home Clubban, sőt még a Hajógyári-szigeten is. 2009-ben Laci barátommal, akit már említettem mint a Y-East másik tagját, ültünk össze és alakítottuk meg a Y-Productiont, új szemlélettel és kiforrott szervezői háttérrel.

B: Jómagam 2002-ben kezdtem abból az egyszerű indokból, hogy fellépési lehetőséget teremtsek magamnak és a barátaimnak. A Y-Production elindulásáig közösen csak mint szervező–fellépő viszonyban dolgoztunk együtt. Majd miután megszületett az új csapat, Hruscsov megkeresett, hogy segítsek neki nemzetközi kapcsolattartásban és bookingban. A mai napig is leginkább ebben támogatom a csapatot.

Mennyire volt nehéz elérni ezen a kis magyar piacon, hogy megkerülhetetlen tényező legyetek? A nagy külföldi sztárelőadók bizalmát mennyire és hogyan sikerült elnyerni? Kikkel vagytok kifejezetten jóban a külföldi szervezcsapatok és kiadók közül?

H: Mivel az Y-Production elött már kilencévnyi tapasztalatom volt a szervezés terén, így valahogy olyan volt ez, mint az LGT megalakulása – amolyan „szupergroupot” csináltunk. Mindenki ismert már minket korábban, személyesen engem is és az előadókat is. A külföldi szervezőkkel és előadókkal is már nagyon régi a viszony, ezért a csapatot is nagy szeretettel és bizalommal fogadták ők is. A külföldi szervezők és kiadók közül nagyon jóban vagyunk az osztrák Paradise fesztivál szervezőivel, a dán 432 Recordsszal, a német Spin Twist Recordsszal és természetesen izraeli előadókkal, kiadókkal is, így a mostani fellépőnkkkel, Yahellel is.

B: Nem érzem, hogy megkerülhetetlenek lennénk, és nem is hiszem, hogy célunk azzá válni. Aki megkeres bármelyikünket, annak segítünk, de jópár rendezvény lemegy a mai napig bármiféle közreműködésünk nélkül. Az előadók és booking-irodák bizalmát megbízhatósággal és korrektséggel lehet elérni és megtartani. Sok fellépő szeret hozzánk visszajárni, mert tudják, rendben lesz a fellépésük, és teljesülnek a megbeszélt feltételek. Mivel én leginkább a progresszívvonalon mozgok, így sok progresszív-psytrance-kiadóval és -booking-irodával alakítottam ki jó kapcsolatot az évek alatt. Ennek volt köszönhető például a nyár eleji 432 Records Label-buli is. Komoly bizalom kell egy kiadó részéről, hogy egy külföldi csapatra bízza egy promóciós rendezvénye lebonyolítását. Úgy érzem, idén ez a buli volt a legnagyobb mérföldkő a Y-Productionnak.

Mit gondoltok a szcéna elmúlt években növekvő népszerűségéről? Egyáltalán ti érzitek ezt itthon? Előnyére vagy hátrányára változott a közeg? Az új követők számára mit jelent a sokat emlegetett „szpirit/plur”, és szerintetek hogy élik meg a régi arcok manapság ezt?

H: Úgy érzem, én is tehetek a népszerűségről egy kicsit. Természetesen az Ozora Fesztivál viszi a prímet, de a zárttéri buliknál mi voltunk azok, akik először nyitottak, és próbálták egy kicsit más mederbe terelni a szcénát. És ezt ma is így tenném, ha újrakezdeném. Mert most már elértük azt a szintet, hogy lehet minőségi, nagy bulikat szervezni. Nem csak az a háromszáz ember jár le, akik régen egy átlagos beltéri bulira. Akár több külföldi fellépős, gyönyörű vizuális, dekorációs megoldásokat felvonultató bulikat is lehet tartani. És ami nagyon fontos: a közönség. A közönségnek lett utánpótlása, és a keménymag jön is rendszeresen. Nem halt ki a műfaj, nem felejtődött el, de ma is az underground világába sorolható.
Természetes, hogy a régi embereknek a mostani közeg már nem a régi és nem „szpirit”. De ez mindig is így volt. Hajlamosak vagyunk csak a szépre és jóra emlékezni. Hiszem azonban azt, hogy aki most keveredik le először egy goabuliba, az ugyanazt érzi, mint mi, közel húsz éve.

B: A bulik és az azokra ellátogató közönség számából egyértelműen látszik a növekvő népszerűség. Én nem érzem már annyira undegroundnak a műfajt, mint mondjuk tíz éve. Inkább undergroundos alstílusok vannak, melyek szűkebb rétegeket vonzanak, és mely stílusokban ritkábban szerveződnek bulik. Ezeken még találkozhatunk a régi időket idéző fílinggel. Persze tisztában vagyunk vele, hogy a Y-Production pont nem erről szól. Mi inkább tömegeket vonzunk, és szerintem a legtöbb fiatal a mi bulijainkon találkozik először a pszichedelikus trance-szel. És látható is, hogy sok az új arc a bulikon, ami persze azt is jelenti, hogy vegyes a közönség. Nekem személy szerint egyébként nincs nagy bajom ezzel. Egyébként is rég elmúltak már azok az idők, amikor mindenkit ismertél, mindenkivel jóban voltál. Én a mai napig megtalálom a számomra kedves embereket a partykon, és velük töltöm az időm. Ez a kulcsa 2017-ben: találd meg a szívedhez közel állókat és fogadd el a többieket.

A Y-Production bulijai alapvetően jól meghatározható koncepció alapján a közönségigények kielégítéséről szólnak. Amivel nemhogy az égvilágon semmi baj nincsen, hanem a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy professzionális partyszervező a közönségének szervez. Hogy kezelitek, akik emiatt számonkérik rajtatok a szpiritet?

H: Nehezen… A tizenhét év alatt, mióta partyszervező vagyok, folyamatosan kaptam kritikákat, és ez az utóbbi időben egyre csak hangosabb. Sokáig ezt a szívemre vettem. Nem tudtam elfogadni a hozzám közel állók tanácsait, miszerint: „Hruscsov, engedd el ezek a kritikákat, úgyse nem tudsz mindenkinek megfelelni”. Nekem nagyon fontos az emberek véleménye, de tudom és érzem is, mit és miért teszek. Ha nem lennének annyira jó visszhangjai a bulijainknak, biztosan változtatnék. De tudom jól, hogy sok-sok embernek boldogságot okozunk, és ezért folyamatosan csak növelni akarom a színvonalat, hogy jobban megvalósíthassam mások álmait is.

B: A „szpiritet” szerintem alapvetően a közönség és az előadó teremti meg. A szervező feladata, hogy ehhez megfelelő körülményeket biztosítson, jól válassza meg a helyszínt, a headlinert és a magyar felhozatalt. Ehhez elengedhetetlen, hogy komoly koncepció és profi szervezés legyen a háttérben. Sokan azt vallják, hogy az igazi „szpiritet” ma egy titkos, ötven-hatvanfős illegálbuli adja az erdő közepén. Ez teljesen igaz is, hiszen egy szűk, pár tíz fős, összeszokott baráti társaság és a közülük pult mögé álló fellépők sokkal egyszerűbben meg tudnak teremteni egy kellemes légkört. Egy ezerfős bulinál ez már nem ilyen egyszerű.

Melyik alirányzatot kedvelitek a leginkább, játszani és hallgatni? Az általatok játszott zenék a közönségnek szólnak, és esetleg ti mást játszanátok, vagy ti is ugyanúgy megvesztek érte?

H: Bármilyen furcsa, de rátaláltunk a közös hangra közönségünkkel. Mi azt a szenét szeretjük, amilyen bulikat szervezünk. Nem szerveznénk klasszikgoa-bulit, mert nem szívből jönne. Amögött már tényleg csak anyagi megfontolás lenne. Nem szervezünk dark-bulit, hiszen bármennyire is szeretek pár számot, mégsem mi vagyunk azok. Ezért is van az, hogy sok más szervezővel közösen (is) szoktunk összerakni egy-egy bulit, ha már dark, a Psybaba Recordsszal. Ekkor megoszlanak a feladatok, és mindegyikünk azt teszi bele a rendezvénybe, amihez ért. Sose fognánk olyanba, ami nem a szívügyünk, vagy nem a mi asztalunk.

B: Én nem sokat mozogtam a műfajon belül az évek során. Mindig is a progresszív állt közel a szívemhez, és maximum ezen belül voltak kalandozásaim. De a nagyon gyors, feszes zenék sosem tetszettek. Ezért is játszom többnyire a bulik végén, amikor már kellően kipörögte magát a közönség, és vevő a lassabb ütemekre és a dallamokra is. És hogy ezt szeretem-e, vagy mást? Nem tudom elképzelni, hogy olyan zenéket játsszak, amit nem szeretek. Ha mást szeretnék, mást játszanék. Nekem a zene a szenvedélyem, hobbim, azért foglalkozom vele, mert örömöm lelem benne. Az, hogy ezt mások is élvezik, az már csak hab a tortán.

Mi is nemrég jöttünk vissza Ozoráról. Nektek hogy tetszett az idei fesztivál? Mert nekünk nagyon. Olvasni negatív véleményeket a tömegről, a „kamu”-létszámstopról, a tóról, amiben fürdeni nem lehetett, meg a szcéna felhígulásáról, a béna lineupról…

H: Ozora a szerelmünk. Személy szerint nagyon örülök az „új”szervezésnek is. Nyitottabb lett, és zeneileg is szabadabb. Nem tudok rosszat mondani róla. Egyszóval válaszolnék a kérdésre: nekem a goaszcéna paradicsoma! Büszke vagyok ilyenkor, hogy nálunk található ez a mennyország.

B: Nekem is nagyon tetszett az idei is. Igaz, kevés a progresszív-psytrance a mainstage-en, de ha átnézed a helyszínek időrendjét, akkor össze tudsz rakni magadnak minden napra egy félnapos zenei programot, vagy el tudsz tévedni olyan előadókra, akiket még nem ismertél, de megfog a zenéjük.

Azt éreztük mi is, hogy sokan vannak, de mivel elég távol táboroztunk a színpadoktól, nem éreztük kényelmetlennek a helyzetet az ott töltött öt nap alatt. Igaz, mi az elején voltunk, csütörtök estig, így nem tudjuk, milyen lett a helyzet hétvégére. A szcéna felhígulását szerintem pont Ozorán lehet a legkevésbé érezni. Még mindig sok érdekes emberrel találkozni a világ minden pontjáról. Sokadjára kaptam lehetőséget a Pumpui csapatától a before-bulin való zenélésre, és azt mondom, az a közönség továbbra is semmihez sem fogható. Szóval, mi továbbra is szeretjük Ozorát, és már várjuk a következőt.

Mik az idei és jövő évi, sőt távlati tervek? Milyen új, szabadtéri és fedett helyszínek vannak kilátásban? Hogy készültök a Dürer bezárására, az nem lesz komoly érvágás?

H: Rengeteg tervünk van, és sok külföldi csemege is lesz, például szeretnénk igazi nagyágyúkat elhozni, mint például Astrix, Skazi, Tristan és Ace Ventura újra, a GMS-t, és még sorolhatnám. A Dürer bezárása? Hát, erre azért aludjunk egyet. Lehet, tudok olyan dolgokat, melyeket mások nem. Szerencsére nem olyan közeli ez a bezáráspara, mint ahogy köztudott.

A party

A szülinapi este fellépői ezúttal (a headliner Yahel kivételével) az Y-Production tagjai, vagy annak is a tagjai. Aki járt már bulijukon, nagyjából belőheti, kitől mire számíthat. Interjúalanyaink, Hruscsov és Botond feltehetőleg nem a fékevesztett veretést preferálják majd, de ezúttal talán Comsat és Petar sem a legmorcosabb szettjével készül. Külön érdekes lesz majd az idén a közönség által az Ozora-nagyszínpadra beszavazott Psyletzky fellépése, tekintve, hogy a fesztiválon megveszett rá mindenki, de Toge, Snag, Green Cosmos és a Flanger Strangers is különleges produkcióval készül majd, ahogy ET aka Paralell Dialog szettje is extrának ígérkezik.

Az este külföldi headlinere pedig az a Yahel lesz, akit mindenki, de tényleg mindenki ismer, aki valaha meghallgatott ötnél több psy/goaszámot. Emberünk átlag kétévente jelentkezik új kiadvánnyal, a legutóbbi 2015-ben jelent meg Time Travel címmel, az idei, Deja vu album remélhetőleg rácáfol a címére, nem önismétlés lesz. Külön érdekesség, hogy az album már digitális formában jelent meg, ami kicsit furcsa annak fényében, hogy az elektronikus zenei (és úgy általában a zenei műfajok közül) egyedül a psy-zenék fizikai adathordozós eladásai növekedtek számottevő mértékben az elmúlt öt évben. Az albumlaunch-szett mellett egy klasszikszettet is hallhatunk majd tőle, 1999-től datálható munkásságának egyfajta kvintesszenciájaként. Izgalmas utazás lesz mindkettő, az biztos.

A születésnapi ünneplés helyszíne a már bejáratott Vituki Strand, mely talán a város egyik leghangulatosabb partyhelyszíne: kevésbé központi ugyan, mint a Margitsziget, viszont aki itt átélte már itt napfelkeltére taposás élményét, az sosem feledi. A vizuális élmény fokozásáról a Psyplanet Decoration csapata gondoskodik.

Játék

Mivel hype-oltuk az Y-Production májusi fóti partyját? (Segítség akkori ajánlónk végén, a helyes válasz: Szabadtér, openair, csillagos ég. Komfortos távolság. Űrzene és -tánc középkori kulisszák között.)

A megfejtéseket augusztus 18-án, pénteken délig vártuk a jatek@koncertblog.hu-ra Y8 tárggyal. A helyes megfejtést küldők közül két nyertest választottunk: Sipos Gábort és Teleki Ágnest, akik ingyen mehetnek az Y-Production péntek esti születésnapi partyjára, a Vituki Strandra. A nyerteseket e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük a partyra bejutás módját.

Itt van a Facebook-oldalunk – lájkold, fogyaszd!

Ez pedig a Facebook-csoportunk – tagsági egy exkluzív klubba!

Koncertblog Session podcast-sorozat

Simogassa a lelket, mozgassa a testet, kösse le az elmét: Kollektiv Turmstrasse-életműmix / technó, house, minimál, deep – podcaster: Seldon, artworker: Dori Pazonyi

Földöntúli epikus robotzene, Âme-tributemix / house, technó, deephouse, minimál – podcaster: dj Sobek, artworker: Dori Pazonyi

Elegáns és szép house – podcaster: Robert R. Hardy, artwork: Legendary Moments

A magyar technó legjava Dr. Zoidberg csoportterápiájában – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Dori Pazonyi

A lányok, a lányok, a lányok ördögök / neurofunk-drum’n’bass – podcaster: Selekta, artworker: Dori Pazonyi

Ha kicsi a tét, a kedvem sötét – Koncertblog Guido & Maurizio de Angelis Session / podcaster: dj Muttley, artworker: Dori Pazonyi

Sok jó ember, legyél te is köztük / koncert-podcastek: Airtist, Deley, Grabanc, artworker: Mill

Bús belga breakbeat / podcaster: Fastbinder, artworker: Trinity

Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi

Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve – a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy podcaster: dj Görgő, artworker: Mukiellő

Nők a pult mögött – ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic – podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László

Kanye Westtől Redmanig – a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r’n’b – podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid

Balladák és slágerek – Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco – podcaster: Legars, artworker: vj Manna

Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal – podcaster és artworker: Dr. Zoidberg

Nincs mit cifrázni – a drum’n’bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint – podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya

Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál – podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin

Már nem szopnak a ministránsok – fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf