Neked való még a Sziget?

Sokak szerint a Sziget ma már nem jó, a fellépők se igaziak, tele van külföldivel, nagy a tömeg, és az egész csak a lehúzásról szól. Mi úgy gondoljuk, valójában a Sziget is változott, ahogy mindannyian. Arról lehet szó inkább, hogy sokan máshogy változtak. Mi szerdán és pénteken voltunk, leírjuk, mit láttunk. (Zenei vezetőnk, Dr. Zoidberg saját, szubjektív Sziget-ajánlóját itt olvashatod.)

sziget fesztivál koncert riport chemical brothers die antwoord hardwell manu chao woo york tale of us editors UNKLE boys noize sasha sonar neurofunk beard bar a38

A meghívott előadók elég jól lefedtek szinte minden ízlést zeneileg (a színház-, performansz- és egyéb előadások is nagyszerűek, ám mi ezekkel itt nem foglalkozunk). Az, hogy ki mit nézne meg szívesen, elég szubjektív, ami nekünk bejön, lehet, neked nem fog. Ezt el kell fogadni. A három teltházas nap jól illusztrálja, hogy a nagyszínpados fellépők elég jól el lettek találva, bőven kiszolgálták a közízlést. Mi főleg a Chemical Brothers, Manu Chao és a Die Antwoordre voltunk kíváncsiak. Szerdán a Die Antwoordre értünk oda, akik már bőszen tolták a show-t, a nagy slágereket. Zenész nem volt a színpadon, így inkább tényleg egy virtigli show volt ez, mint koncert, annyira, hogy a vége felé egy több mint ötperces edm-betétnél mi már az endshow-t vizionáltuk Hardwell-lel, de hálisten hamarosan vége lett.

A Chemical Brotherst mindig jó látni, a Szigeten harmadjára is óriásit raktak. Persze elfogultak vagyunk, hiszen már 1996 óta nagy kedvencünk. Repkedtek is bőven a slágerek, de mindegyik átdolgozva néhol kicsit, néhol teljesen atomjaira szedve, csak a Block Rockin’ Beats ment le – közel – eredetiben. Az egész produkció zseniális volt. Most is. A nagyszínpad előtt lehettek vagy vagy harmincezren, ami tényleg rohadt sok ember.

Ha megindul a tömeg valamerre, lehet nem elég, hogy százkilós fickó vagy, el fog vinni magával. Ha ez zavar, ne menj túl közel, vagy lavírozz ki ügyesen közép-hátrafelé tartva. A tömeg akkor zavaró még, ha egy kisebb sátorba telepszel be, ahol nagyon kurrens zenekar játszik, és megtelik. Viszont némi határozottsággal gyorsan ki lehet harcolni azt az egy négyzetmétert, hogy nyugodtan tudj táncolni. Aki nem tudja ezeket megoldani, tényleg ne menjen fesztiválra (de akkor bulizni se nagyon).

Mi nem találkoztunk komolyabb tömeggel a kisebb színpadoknál egyáltalán. Pénteken a nagyszínpad zárása után a Colosseum felé vettük utunkat, ahol kiderült, hogy a oda meghirdetett programok a Telekom-Arénába kerültek át, annyira beijedtek a szervezők az esőtől. Az ukrán Woo York páros lájvozott, amikor megérkeztünk. Még soha nem sikerült elcsípnünk őket korábban, de ott ragadtunk. Nagyon okos pszichedelikus technót toltak a srácok, ami egyúttal dinamikus és úszós is volt. Őket az agyonhájpolt Tale of Us követte egyenesen a berlini Berghainból, ami nekünk egy idő után kicsit monotonná vált.

Pénteken az A38 színpadán az Editors és az Unkle koncertjeit néztünk meg Manu után, és mindkét banda nagyon kitett magáért. Nagyon feszes, erőtől duzzadó pakolt az Editors, mintha egyre jobbak lennének, az Unkle-t pedig élőben látni már eleve olyan izgatottá tett minket, mint az első nap az oviban. Lehengerlő volt, több ezren énekeltük a legnagyobb számokat, a Burn My Shadow-t, vagy a Lonely Soult, de belekóstolhattunk az új korong számaiba is. Mosolyogva mentünk vissza a Boys Noize lüktető technójára, amire még a négynapos hullák is megállás nélkül tapostak volna szó nélkül. A mostani szettje némileg elmaradt a Sónaron prezentálttól, az este messze legjobb négynegyedes veretését hozta.

Innen még átkutyagoltunk a Colosseumba Sasha kedvéért, de mire odaértünk, pár be nem kalkulált megállóval megtüzdelve teljesen kidöglöttünk, így már a mester sem nagyon tudott lelket verni belénk. Mondjuk nem is nagyon próbálta, helyette inkább finomkodó eklektikával bombázott, amitől csak még inkább haza akartunk menni – lehet, egy veretősebb Sasha még fáradtan is jobban esett volna.

A legkeményebb zúzda a Szigeten már rég nem a metálszínpadon van, jó ideje nincs is már ilyen, és az is nagy igazság, hogy ritkán fogod a legfelszabadultabb bulidat a nagyszínpadnál átélni. Idén ez nekünk a Beard Barban sikerült, mindkét nap kemény neurofunkos drum’n’bass baszott minket keményen fejbe, bármikor tévedtünk is arra. Pörgős dnb-re veretni mindig felszabadító érzés, és erről a szcéna feltörekvő dj-palántái gondoskodtak is. Mindenképp megsüvegelendő, hogy egy kvázi kocsma bevállal egy ilyen felállást!

Húsz éve minden más volt! Te is! Akkor még nem volt neurofunk, Unkle, vagy Boys Noize. Más igényeid voltak zeneileg, sőőőőt még a Petőfi rádió Poptarisznyája is némileg más volt, mint a mai felhozatal. Sok lett-e a külföldi? Igen, sok lett. És ha nem akarsz, nem kell beszélgetni velük, de mivel szinte mindenki nagyon közvetlen és jófej, mi megtettük, és új barátokra is találtunk.

Az árak, hát hogy is mondjuk, elég merészek, ez kétségtelen. A húszezres napijegytől az ezerötven forintos felesig (ami ráadásul persze négy cent), és a kétszáz forintos minőségű pizzaszelet egy ásványvízzel ezeregyet kóstál, ami utólag nagyon fáj, na de nincs Sziget minden nap, és lehet ésszel is fogyasztani (ha nem iszod hullarészegre magad, garantáltan sokkal több emléked lesz az eseményről). Mi megjártuk, és úgy érezzük, jól jártunk, mindenki más döntse el, megéri-e neki ez ennyit.

Koncertblog Session podcast-sorozat

Bús belga breakbeat / podcaster: Fastbinder, artworker: Trinity

Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi

Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve – a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy

Nők a pult mögött – ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic – podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László

Kanye Westtől Redmanig – a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r’n’b – podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid

Balladák és slágerek – Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco – podcaster: Legars, artworker: vj Manna

Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal – podcaster és artworker:Dr. Zoidberg

Nincs mit cifrázni – a drum’n’bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint – podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya

Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál – podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin

Már nem szopnak a ministránsok – fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf

Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!