Negyedszázadot ünnepel Kruder és Dorfmeister az Akváriumban

Március 9-én, szombaton az Akvárium nagytermében dj-zik a downtempo műfajteremtő párosa. Kalapot le a 25 év előtt!

Ha manapság egy baráti társaság tagjai a 90-es évek zenéiről nosztalgiáznak, aligha a downtempót említik először, hiszen abban az időben a hiphop, a rock és a különféle elektronikus tánczenék is hasítottak, de előbb-utóbb azért valakinek biztosan eszébe jut a stílus. Ezután pedig perceken belül elkerülhetetlenül a Kruder & Dorfmeister duónál fognak kilyukadni.

Bécs a 90-es évek elején, a vasfüggöny felgördülése után már nem a nyugati világ utolsó keleti bástyájaként funkcionált. Pezsgett az elektronikus zenei élet, de ez leginkább a techno térhódítását jelentette. Amikor a neves francia producer, Gilles Peterson először megkapta a K&D demókazettáját, bele sem hallgatott. Később aztán egy barátja megmutatta neki egy lemezboltban ugyanazt a felvételt, és a High Noon elbűvölte Petersont a frissességével.

A számban vaskos hiphopütemre épülnek fel a változatos hangszerek, melyeket Elvis Presley effektelt hangja egészít ki, na meg egy bluesszájharmonika-kiállás. Peterson elkezdte játszani a páros dalait az angol KissFM rádióban, és innen nincs megállás, egyre népszerűbbek lettek, először a triphopos témákra fogékony szigetországban, majd a kontinensen is – az 1993-as G-Stoned című EP-jük többszörös újranyomás után 60 ezer példányban kelt el.

A páros két tagja 1991-ben találkozott elöször, de útjaik szétváltak, és egy egészen vicces felismerés hozta őket össze újra. Kruder úgy találta, a Simon & Garfunkel Bookends című lemezének borítóján Art Garfunkel nagyon hasonlít Dorfmeisterre. Küldött hát neki egy levelet azzal, hogy “Csinálnunk kell egy albumot egy ilyen borítóval, mert teljesen úgy nézel ki mint a fickó jobb oldalon”. A levelet telefonhívás követte, és a Londonban hangmérnökként dolgozó Dorfmeister pár nap múlva leparkolt Kruder háza előtt, a következő hetekben pedig összerakták a G-Stoned című EP-t. És tényleg lemásolták a borítót:

Az általuk létrehozott zenében nem volt semmi forradalmi. Az inspirációk, a beatek, a hangminták nem voltak ismeretlenek, de egymásra fűzésük, értelmezésük teljesen újszerű végeredményt hozott létre. Bátran nyúltak hiphophoz, acid jazzhez, bossa novához, népzenékhez és úgy általában bármihez, hogy megfelelő filmzenét készítsenek az életedhez. A hasonló tempóra építkező Massive Attackkel szemben a K&D zenéjéből nem a bristoli kilátástalanság áradt, hanem valami visszafogott derű, mint egy Mariahilferstrassén sétáló, botját lóbáló jóvális öregúr szája szegletében megbúvó mosoly.
Bécsnek végre lett saját hangja: megszületett a downtempo.

A páros a következő években a produceri munka mellett dj-ként is gyakran fellépett Európában és Amerikában. Saját kiadót alapítottak, 1996-ban két mixalbumot is kiadtak. Két évvel később pedig jött a The K&D Sessions mely remixalbumként is mérföldkő lett a zenetörténelemben, amellett 2 millót adtak el belőle. A remixelt előadók között olyan neveket találunk, mint Roni Size, Depeche Mode, Lamb, Bone Thugs-N-Harmony és Bomb The Bass.

Innentől megtehették, hogy olyan neveknek is nemet mondjanak egy-egy remixfelkérésre, mint David Bowie vagy Shade. A Bowie-féle esetől például csak annyit mondtak: “Egyszerűen nem szerettük azt a számot”.

Fejest ugrottak egyéb zenei projektekbe is, közülük a legismertebb a Tosca, melyet Dorfmeister Rupert Huberrel közösen alkot, illetve Kruder Peace Orchestra nevű formációja. Építgették a G-Stone kiadójukat, így került az istállójukba Urbs, Rodney Hunter, Makossa, Stereotype és Megablast. 2010-ben is csináltak egy válogatáslemezt Sixteen Fucking Years of G-Stone Recordings címen. Mindeközben igyekeztek jól érezni és nem túl komolyan venni magukat, az album megjelenéséhez, például, olyan klipet készítettek, amelyben lassított felvételen dobálják tortával egymást pofán az elegánsan felöltözött zeneszerzők. Állítólag hat órán át tartott a forgatás, több száz tortával.

Napjainkban már kevésbé aktívak, új zenéket nem nagyon írnak, de időnként összeállnak egy fellépés erejéig. Legutóbb 2018 augusztusában jártak hazánkban a Balatonnál, és most újra hallhatjuk őket egy 3 órás dj-szett keretében a 25. évfordulójukon. Aki eljön az Akváriumba szombaton, egész biztosan változatos zenékre számíthat, a bólogatós, hullámzós dallamok mellett midtempós lépegetős témák és picit gyorsabb seggrázós ütemek is várhatók. Jegyeket itt lehet venni.