“Mindig a vallási és politikai elnyomás ellen leszek” – interjú a Napalm Death-frontember Barney-val

// 2014-02-20

Jövő kedden a Phoenix Music Hungary szervezőcsapat, a Barba Negra klub és az A38 hajó összefogásával lép föl a Napalm Death és a Hatebreed a budai Barba Negrában. A koncert előtt grindcore három évtizedes állócsillágával, a Napalm frontemberével, Mark “Barney” Geenway-jel interjúztunk.

A Napalm – középen, lent Barney

Az egyik februári Facebook-posztotok alapján az emberek azt gondolják, hogy az új album már nem várat sokat magára. Milyen lesz? Kísérletezős?
– Igazából a következő Napalm-lemez valamikor a jövő év elején fog kijönni… Egyelőre még csak most formálódik, így aztán nem igazán tudom pontosan, hogy fog hangzani, vagy milyen lesz. Az biztos, hogy kibaszott zajos lesz, rengeteg akkord és furcsa hangolás lesz benne. Az is biztos, hogy sokkal “ambientesebb” hangzású lesz a lemez a nyitott felvétel miatt.

Sok régebbi Napalm Death-tag pártolt át más műfajokhoz, hogy aztán később visszatérjenek a grindcore-hoz, sőt te magad is részt veszel érdekes projektekben. Mi a következő lépés?
– Mindig sokfelé szervezünk – rengetegen kérnek föl minket, hogy szerepeljünk más számokban, sőt, a Napalm-tagok is csinálják a mellékzenekaraikat. Szerintem jó, hogy ilyen gazdag zenei skálán tudunk mozogni. Személy szerint én jobban szeretem a zajosabb műfajt, tudod, azt a zenét, ami igazán fáj.

2006 körül az egyik interjúdban a vallást kezdted szekálni a politika mellett. Azóta változott valami, vagy azóta is prédikálsz az egyházak agymosása és a náci ideológiák terjedése ellen? Milyen hatással lehet a te hozzáállásodnak a világra
– Az azért volt, mert a Smear Campaign album az élet legapróbb részletéig a vallási elnyomásról szólt. Összességében én a szabadság-egyenlőség-testvériség hármasában hiszek a legvégsőkig, így mindig is a vallási, politikai és egyéb elnyomás ellen leszek. Emberi lény vagyok, aki nagy becsben tartja a közösségi és individuális emberi értékeket.

A művészetnek mely más ága elég kifejező számodra ahhoz, hogy kifejezhesd benne önmagad?
– Nemrégiben egy interaktív művészeti kiállításhoz járultunk hozzá, ahol a zenénket csempésztük bele egy agyagszoborba, mely egy, a szülővárosomban lévő, elnyomott lakótelepet ábrázolt. Az ötlet az volt, hogy a koncert ideje alatt a szobrot teljesen leépítsük a zaj segítségével, amivel a szociális egyenlőtlenséget és a “hátrahagyottságot” próbáltuk meg kifejezni. Egyáltalán mondhatom magam művészeti szakértőnek, de azt hiszem, azt igen, hogy egészen érdekes módokat tudunk találni, hogyan lehet összekötni a két médiumot majd a jövőben is.

Sokat játszotok mostanában a Hatebreeddel. Inspirálnak titeket meg haverok is egyben?
– Két teljesen különböző bandáról beszélünk – szerintem inkább jól kiegészítjük egymást, semmint hogy túl nagy befolyással lennénk a másik zenéjére. Jamey (Jamey Jasta, a Hatebreed frontembere – a szerk.) régebben underground Napalm-koncerteket szervezett Amerikában, úgyhogy mondhatom, már jó rég óta ismerjük egymást. Nagyon mókás emberek és mindig egyenlő félként és tisztelettel kezeltek minket, sosem volt az, hogy akkor most ők a fő fellépők, mi meg csak az előzenekar. Jó érzés, ha egy zenekar úgy kezel titeket, mint ahogy te kezelnél más zenekarokat.

Legutóbb két éve jártatok Magyarországon. Hogy emlékeztek ránk?
– A kilencvenes évek elején is láthattam Magyarországot és az előző rendszerből itt maradt dolgokat, és mivel amatőr szovjettörténésznek mondhatom magam, azt kell mondjam, teljesen lenyűgöztetek. Nagyon érdekes volt látni az építészeti jellegzetességeket, jól érzékeltették a vasfüggöny előtti időszakot. Ettől függetlenül a koncertek mindig jól sikerültek. Volt egy neccesebb eset, mikor neonácik fenyegetőztek az egyik magyar fesztiválon pár évvel ezelőtt, de más hirtelen nem jut eszembe.

Mit üzentek a rajongóknak a koncert előtt?
– Mi minden rajongónkat ugyanúgy kezeljük az egész világon – remélhetőleg jól ledarálunk mindenkit, és olyat hagyunk itt, amire emlékezni fognak az emberek.

Mi az, amiért még harminc év gyalulás után is képes vagy felmenni a színpadra? Hogy tartod fönn a lelkesedést ennyi év után is?
– Nem is tudom. Egyszerűen csak imádom. Imádom a benne lévő energiát, a “normalitás” hiányát, és azt, hogy elmondhatjuk az embereknek, mit gondolunk. Bejárjuk a világot, új emberekkel találkozunk, ahelyett, hogy egy unalmas városban élnénk le az egész életünket, amiről azt kell mondanom, hogy kibaszottul jó (nevet). Ha eljön a nap, mikor nem tudunk százszázalékos teljesítményt nyújtani a színpadon, vagy úgy érezzük, az albumok nem hagynak nyomot az emberekben, akkor fogom abbahagyni az egészet – túlságosan szeretem a Napalm Death-et, hogy csak ötven százalékban csináljam.

A koncert kedden

A dél-budai Prielle Kornélia utcai Barba Negrában kedden, február 25-én este kezdődnek az események. Először a Hatebreed (legutóbb nyáron voltak nálunk, a Budapest Parkban – képriportunk a buliról) zúzza le a fejeket, aztán érkezik a Napalm Death. Belépő elővételben négyezer-kilencszáz, a helyszínen hatszáz forinttal több. Elővétel a Barba Negrában, az A38-on és ennek weboldalán, illetve a Ticketportál Bajcsy-Zsilinszky úti irodájában.

Lájkold Facebook-oldalunkat, hogy időben értesülj koncertközvetítéseinkről, és hogy részt vehess a koncertbelépő-nyereményjátékainkon! 

Koncertblog-videoarchívum – válogass koncert- és partyvideóinkból!