Egyre depressziósabb zenéket hallgatunk
Hiába szeretjük a vidám számokat, a zeneipar inkább lógatja az orrát. És azt tudtad, hogy női énekessel nagyobb eséllyel lesz sikeres egy szám?
Az utóbbi harminc évben egyre szomorúbb popzenék kerülnek ki a stúdiókból – ezt derítette ki egy, a University of Californián elvégzett kutatás.
A kutatók ötszázezer dalt vizsgáltak, melyek 1985 és 2015 között jelentek meg. Hangulat alapján csoportosították őket, és arra jutottak, hogy az idő múlásával mind kevesebbet tudtak besorolni a boldog hangulatúak közé.
Kevesebb az öröm, kevesebb a derű, terjed a szomorúság. De eközben évről évre több a táncos, bulizós szám
– idézi az AP hírügynökség az egyik kutatót, Natalia L. Komarovát. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a dalok egyre szomorúbbak, és erre a buli jelenti a megoldást.
Hogy lássuk, hogyan kategorizáltak: 2014-ben, például, szomorúnak számított Sam Smith dala, a Stay With Me, és Passanger Wishpers című száma is. Ezzel egyet kell értenünk, tényleg szomorkás dalokról van szó.
Az 1985-ös vidám számok közé pedig olyanok tartoznak, mint a Glory Days Bruce Springsteentől, vagy a Freedom a Wham!-től. Ugye, hogy ezek azért vidámabbak?
Ami furcsa, hogy a szomorú számok elszaporodása nem jelenti azt, hogy ezek a legnépszerűbbek. Sőt, a felmérések azt mutatják, hogy az emberek a vidám dalokat jobban szeretik. Úgy tűnik, manapság a popsztárok nem értik a közönség igényeit.
A kutatás közben azt is észrevették, hogy a 2000-es évek elejétől egyre kevésbé népszerű a rock (nem úgy a pop), és arra is felfigyeltek, hogy a népszerű számok előadói között nagyobb a nők aránya, mint a teljes mintában.
Címlapkép: pixabay.com