Egy lány az űrből

A Stockholm-Budapest közötti légtérben dudorászik, még akkor is, ha a legtöbb járatot lekési és érdekes helyeken ragad meg. Az I Am Soyuz egyszemélyes projekt énekes-dalszerzőnője, Bozóky Lili ügyesen lavírozik a világjárás, a zenélés és eredeti szakmája, az orvoslás között, és mindenféle különleges hangszerrel – ukulelével, gitárral, melodikával és omnichorddal – felfegyverkezve ír szívhez szóló fülbemászó dalokat. Most jelent meg az új ep-je Appendix címmel, a Hangfoglaló Program támogatásával.

Az elmúlt félévben tanult filmezést New Yorkban, hippiskedett Gotlandon, lakott ideiglenesen egy istállóban az Északi-sarkvidéken, eltévedt Las Vegasban és kempingezett a nevadai sivatagban a Burning Man Fesztiválon is. Lili filozófiája úton lenni: ha el is vesznénk egy űrhajóval távol a Földtől, és már az oxigén is fogyóban lenne, akkor sem a fagyos rettegés, hanem valami megnyugtató melegség töltené be a lelkünket.

Az I Am Soyuz most megjelent, három dalt tartalmazó ep-je, az Appendix – jelentése ‘vakbél’ – kis része csak az ősszel megjelenő albumnak. “Hihetetlenül misztikus, hogy egy szerelemi bánat sokszor olyan erős fizikai jelenség, mint mondjuk egy vakbélgyulladás. Pont ott szokott érződni valahol a hasban, pont, ahol a szerelem is. Csak ugye, a vakbelet néha ki lehet venni, és akkor jobb lesz – kicsit úgy működik, mint ez az ep” – mondja a dalszerző-énekesnő.

Az I Am Soyuz ősszel megjelenő Whipple című albuma az elmúlt éveket összefoglaló útikönyv. Buszozás a mexikói hadizónában, a New Orleansban meglelt bendzsó,  mezítláb táncolás Rómában fél évig és az egy hónapos délkelet-ázsiai kalandozás zűrzavarát fűzi össze őszinte szerelmi vallomásokkal, hosszú éjjeli kórházi ügyeletekkel és emberi sorsokkal. Szimbolikusan ez a Whipple, ami egyébként egy műtét, melynek során a hasüregből nagyjából mindent kiműtenek, amit lehet. Ennek a most megjelenő EP, az Appendix egy kisebb része – pont, mint a vakbél.