75 000 dollárt pillanatok alatt elköltöttek erősítőkre, gitárokra, és egy rakás fűre. Szívesen
Tegnap nap volt nemzetközi biciklinap, ma meg 4.20., az egyetemes kannabiszkultúra napja. Dr. Zoidberg ezúttal mert húsbavágóan aktuális lenni.
Négyhúsz. Passzoló zene van vagy négyszázhúszezer, bőven lehet válogatni. Ám én nem adom alább a stoner/doommetal Szent Gráljánál. A friscói Bay Area-székhelyű Sleep 1991-ben adta ki első albumát, melynek igazi sztóner módjára a roppant megerőltető Volume One címet sikerült kitalálni. A ketteske, azaz a Sleep’s Holy Mountain kiadásának sikere után a srácok egész komoly szerződést írtak alá a London Recordsszal, aminek előlegét, 75 000 dollárt (!!!) pillanatok alatt elköltöttek Orange erősítőkre, gitárokra, és egy rakás fűre. Az alapos felkészülés után pedig felvették egyórás magnum-opuszukat, a Dopesmokert, ami valójában egyetlen, 63 perces “dal”. A kiadó persze nem annyira volt boldog ettől az egésztől és eleinte megtagadta a lemez kiadását. Ennek fényében különösen vicces, hogy végül a csak 2003-ban megjelentetett Dopesmokert tíz évvel később ÚJRA kiadta a Southern Lord egy deluxe-verzióban: újra maszterelve, három húszperces tételre felbontva, speckó bandafotókkal, mellékelt rifftáblázattal, és egy bónusz Holy Mountain-koncertverzióval megspékelve. Én azt mondom, engedelmeskedjünk a dal első sorának, és: Drop out of life with bong in hand, follow the smoke to the Riff Filled Land! Szívesen.