„Lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!” – mi köti össze Devát és a Platon Karataevet

// 2024-05-15

Csütörtök este (épp még a pénteki rossz idő előtt) két teljes értékű koncert vár a Parkban: először Deva, utána pedig a Platon Karataev lép színpadra.

Úgy tűnhet, a négytagú Platon Karataev és a szólóelőadóként ismertté vált, koncertjein zenekarral kiegészülő Deva zenéje elsőre nem sok helyen keresztezi egymást, elég csak a dalok eredetét nézni: teljesen más felállással és más eszközökkel készülnek. Mégis van bőven közös az alternatív/artrockcsapat és a lágy, ambientes-táncolós elektronikus zenei előadó művészetében. Idén Deva és a Platon is új dalokkal készülnek, ezekből pedig egészen biztos hallhatunk majd jó néhányat május 16-án a Budapest Parkban.

Takács Dorina aka Deva az utóbbi évek egyik legtehetségesebb, legeredetibb felfedezettje, népzenei gyökerei és elektronikus hangzásvilág fúzióját lenyűgöző érzékenységgel és mélységgel tölti meg. Zenéjének másvilági/túlvilági hangzása a befelé fordulást, figyelést, külvilágtól való távolságot érezteti a hallgatóval, és olyan fókuszt, atmoszférát teremt, melyben megismerhetjük és újrafelfedezhetjük, vagy akár

létrehozhatjuk a kapcsolatot saját magunkkal, a belső hangunkkal, a környezetünkkel, a természettel – vagy akár a halállal.

Az efféle önelemzés Dorinára mint emberre (és nem csak mint előadóra) is jellemző a saját elmondása szerint, az egyetemen vallástörténetet is tanult a zenetörténet mellett, de mindennél jobban érdekelték a filozófiai kérdések. A „népiséghez” való kötődésének is erős gyökerei vannak: hároméves korától néptáncolt, zenei általános iskolába járt, ahol tagja volt a kórusnak, és kifejezetten sok népdalt és népzenei feldolgozást énekeltek.

Aztán a középiskolában, ahogy az már szokott lenni, kissé hanyagolta a népzenét, és más zenék felé fordult, úgy is mint alterpop, neopszichedélikus dolgok, ambient. Akkori kedvenc zenekarának az Alt-J-t mondja, és hatása egyértelműen hallatszódik a saját műveiben is. Az elektronikus zene a gimi vége felé kezdte érdekelni, mikor egyre több olyan helyre kezdett járni, ahol technó és house szólt.

Ezekből egy idő után elkezdett hiányolni belőlük valamit:

„talán valamiféle puha életerőt, ami megmozgat, de közben mélyen is érez valamit az ember.”

Eleinte nem volt tudatosság abban, ahogy a népzenét összekapcsolta az elektronikával csak úgy csinálta, ahogy jólesett neki, és alighanem épp ez az organikus egyszerűség teszi igazán titokzatossá a zenéjét, az azt körüllengő balladai homály és misztikum mellett.

Mindez így pedig együtt valóságosan szinte transzcendens élménnyé teszi dalai hallgatását.

Akár panteista értelemben is: tökéletes példája ennek a Fa lenni című száma, melynek videoklipje végén Deva maga is fává változik:

Nem nehéz ebbe belelátni, a a természettel és a zenével való eggyé válást, az ezekben való feloldódást. Az egyik legfontosabb angol romantikus költővel, Percy Bysshe Shelley-vel szólva (Óda a nyugati szélhez, fordította Tóth Árpád):

Legyek hárfád, mint hárfád a vadon,
Hulló lomb vagyok én is, ne kimélj!
Ha vad zenéd felzúdul szabadon,

Lomb s lélek hadd kisérje őszi, mély
Dallal, mely édes, bár fáj - óh, te zord
Lélek, légy lelkem, én s te: egy személy!

A csütörtöki koncerteste másik fellépőjének, a Platon Karataevnek is ez talán a legfontosabb jegye, és épp ez köti össze Devával. A természetben találni rá a válaszokra, vagy éppen abbahagyni azok keresését. Feloldozás a mindannyiunkat sújtó egzisztenciális szorongás alól, mely az elmúlásunkra, az időnk végességére emlékeztet.

Nézd, ahogy hull a levél, aztán földet talál, ez is csak sejthalál, nézd, ahogy rozsdás avarban sétál a nyár, ez is csak sejthalál, nézd, mi is elmúlunk majd, és ez jól van talán, ez is csak sejthalál.

Platon Karataev: Lassú madár

A lehető legszélesebb értelemben vett elfogadás írja le leginkább a Platon Karataev-élményt: elengedni, figyelni és megszűnni szimbiózisban, ítélet és félelem nélkül. Taoista érzetet is van a szövegeiknek, például a Partért kiáltó, 2022-es nagylemezük központi motívuma a víz, ami köré teljes motívumrendszer épül, és ez kellő teret biztosít az összes létkérdés megfogalmazásához és megfestéséhez. Balla Gergely frontember így beszélt erről:

A víz a dalokban az azonosság, az egység szimbóluma, mely megtapasztalás nem érhető el hétköznapi tudatállapottal, mindenképp merülés kell hozzá. A dalok az énvesztésről szólnak, a határtalannal való szembesülést és az azonosságélményt járják körül.”

A folyamatos változás, mozgás, megfoghatatlanság, mélység, utazás, önvalónk keresésének megtapasztalása mindenki életében alapvető élmény, és a víz szimbolikája valóban tökéletes eszköz ezen témák feltérképezésére, kifejezésére és vizualizálására („partért kiáltó víz vagyok, a mélybe lehúznak vad habok”). A víz melletti rengeteg más egyetemes szimbólum megjelenése (például madár, , erdő) olyan költői nyelvet hoz létre, amely a kollektív tudatalattinkra hat. Ezek a poétikailag univerzális jelképek lehetőséget teremtenek egy olyan, az egyént meghaladó mélység megfogalmazására, amitől mindez globálisan is érthetővé és időtlenné válik.

Program

Az este menetrendje szerinte a 6-os kapunyitást után már negyedórával kezd is az elő-előadó Villő, akit 7-kor követ Deva; ő és zenészei fél 9-ig játszanak, majd jön a Platon Karataev. Este 10-től aztán a zenekarokhoz passzoló hangulatú, andalító organichouse-okkal kezdődik a Lavalava (Falcaóval és Tolóval), a Pure Lust (Daniel Bannal és Daniel Santiagóval, illetve az Analog Balaton-os [!!] Vörös Ákossal) és a Santsat (Adis Is Okkal és Telemalával) bulija, amire a koncertjegyek (melyek itt kaphatók) szintén érvényesek.