Amikor kipukkadt a lila lufi. Szívesen
Dr. Zoidberg most egy hosszabb, szinte komplett zene(kar)történeti anyaggal jelentkezett – így már nem is annyira – minisorozatában.
Egész életemben nagy hatással volt rám az 1976 előtti Deep Purple, természetesen ezzel is anyukám oltott be. Az alant linkelt dal intróját még egy mixem intrójába is beleszőttem.
Hogy mi történt 1976-ban? A billentyűs Jon Lord és a dobos Ian Paice fogták magukat, felálltak a hangszereik mögül a liverpooli Empire Theatre-béli koncertjükön, és otthagyták a többieket a picsába, vissza se néztek. Ezzel a zenekarnak be is fellegzett, egészen az 1984-es újjáalakulásig, ami után viszont már engem sosem tudtak megérinteni.
Na jó, de miért álltak föl a srácok? Röviden azért, mert már szar volt az egész, és annak ellenére, hogy a bolygó egyik legnépszerűbb bandája voltak, csak szánalmasan alacsony színvonalat voltak képesek élőben produkálni, nemcsak önnön tehetségükhöz képest, hanem objektíve is vérciki volt már mindkettőjüknek részt venni a bohózatban. Ennek pedig ott gyökeredzett az oka, hogy a korszakos gitárzseni, Ritchie Blackmore az 1975-ös belgrádi koncertjükön földhöz baszta a gitárját, és bejelentette, hogy kilép. Úgy látszik, ez egy ilyen fura angol szokás. Ez egy hosszabb folyamat eredménye volt. Neki nagyon nem feküdt, hogy egyre több blues- és funkhatás kerül a hangzásukba azáltal, hogy a mindössze egy éve csatlakozott új basszer, Glenn Hughes, és az isteni Ian Gillant 1973-ban leváltó új énekes, David Coverdale belefolyt a dalszerzésbe, így inkább elkezdett önmegvalósítani és megalapította a Rainbow zenekart. Egyébként ekkorra már mindenki igyekezett saját utakat találni a bandán kívül, a lufi tulajdonképpen már rég kipukkadt.
A gitárzsenit egy gitár-nem-zseni követte, név szerint Tommy Bolin, akivel nem is az volt a fő gond, hogy csupán egy középszerű gitáros volt egy korszakos zseni helyén, hanem az, hogy gyakorta sikerült úgy belőnie magát a koncertek előtt, hogy nem bírta mozgatni az ujjait, ezért rendre inkább Jon Lord játszotta el helyette a gitárszólókat Hammond orgonán. Ugye, nem kell részleteznem, hogy ez mennyire cink egy olyan zenekarnál, amely tízezrek előtt játszik dollártízezrekért? Hát, ennyi a mese mára. A sokat tűrő, jó Jon Lord ma lenne 79 éves, de immár 8 éve nincsen köztünk. Ezen az alábbi felvételen még csak zsenge 29, egy mindössze 2 évesen már világsztár zenekar élő tévés fellépésén.
Hátborzongatóan magas a színvonal, amit ezek a fickók akkoriban élőben hozni tudtak, minden egyes elképzelhető szempontból. Szívesen.