Korábban megírtuk, hogy nem lesz már több Budavári Sörfesztivál, illetve egy még lesz idén, június 2., csütörtök és 5., vasárnap között, a nyár első hétvégéjén. A négynapos sörünnep kiemelt, pénteki sztárfellépőjével, Molnár Ferenc Caramellel ajánljuk a rendezvényt, leültünk egy sörre, azazhogy készítettünk egy vele őszinte interjút, alaposan körbejárva például a tehetségkutatókkal súlyosbított/megáldott magyar zeneipart, és hogy miként lehet helytállni apaként ebben. Az interjú és a fesztiválajánló után pedig bérleteket játszottunk ki.

Caramel: Szükségem van rá, hogy találkozzak a közönséggel

Hogy gondolsz vissza az elmúlt tíz évre? Sikerült elérned, amit szerettél volna miután te is láttad, hogy menthetetlenül beindult a karriered?
– Nagyon sok dolog történt velem a több mint tíz évben, illetve a több mint tizenegy évben; a tízest a jubileumi Aréna-koncert miatt találtuk ki, hogy legyen egy ilyen kerek szám, mert mégis csak jobban hangzik, mint a „tizenegy és fél.” Tényleg rengeteg dolog történt velem, rengeteg dolgot tapasztaltam, rengeteg inspiráció, rengeteg személyes találkozás a közönséggel, rengeteg lemez, rengeteg dal született az elmúlt években, de én soha nem vagyok az a nagyon hosszú távra tervezős, inkább rövidtávú célokat szeretek magamnak felállítani, melyeket szépen sorban próbálom mindig elérni. Valamelyik sikerül, valamelyik nem; szóval ember tervez, Isten végez, aztán közben történnek a dolgok, de nagyon sok mindent sikerült ezekből a kis álmokból megvalósítanom.

És a jövőre nézve vannak ilyen kialakult terveid, céljaid? Most kérdezhetném, hogy a következő tíz évre milyen terveid volnának, de épp az imént mondtad, hogy nem vagy az a hosszútávra tervező típus.
– Nem, egy sincs. Én szeretem ezt csinálni, szeretek énekelni, szeretek a közönséghez szólni, szeretek dalokat írni, és ezt szeretném egyelőre a jövőben folytatni. Hogy meddig, azt nem tudom, de szerintem jó sokáig. Ameddig tudok ezzel örömet okozni másoknak, addig szeretném ezt csinálni. Természetesen vannak itt konkrét tervek, meg konkrét célkitűzések; akár koncertekkel, akár dalokkal, vagy lemezekkel kapcsolatban, de ezek tényleg mind ilyen rövidebb távú tervek.

Nem olyan rég apa lettél, hogy érzed, nehezebb így helyt állni a zeneiparban?
– Hát igen, szépíthetném, de az az igazság, hogy mindenképpen sokkal több koordinációt, meg szervezést igényel, hogy az ember mindkét területen helyt tudjon állni. Én próbálok a két dolog között lavírozni, de tényleg: aki azt mondja, hogy nem nehezebb, az vagy hazudik, vagy tényleg nagyon keveset foglalkozik a családjával. Én próbálok minél többet a családommal is lenni, meg a munkámnak is élni, úgyhogy sokszor nem könnyű, meg sokszor baromira fáradt az ember, de azt gondolom, ez is önmagában már egy siker, hogy ezt a két dolgot így egyszerre tudja csinálni az ember.

Még 2012-ben csináltál egy szimfonikus koncertet, aminek nagyon jó visszhangja volt. Tervezel még hasonló koncepciót a közeljövőben? Mitől más egy ilyen koncert?
– Legutóbb tavaly decemberben volt arénás nagykoncertünk, és annak is elég jók a visszhangjai; nem is tudom, ennyi pozitív visszacsatolást egy koncertről talán még nem is kaptam. És április utolsó napján pedig volt a Mom Kultban egy kisebb koncert, ennek szintén nagyon jók a visszajelzései, pedig most tényleg lényegesen más hangulatot próbáltunk „színpadra állítani”, mint a nagyobb, mondjuk Aréna-koncerteken, mind a repertoárban, mind a résztvevőkben. De szerencsére szerette a közönség.

Milyen volt zsűritagnak lenni az Ének Iskolájában? Mennyiben volt más, mint mondjuk ugyanezt a Voice-ban csinálni? Nehezebb gyerekekkel együtt dolgozni?
– Persze, egész más, gyerekekkel együtt dolgozni sokkal érzékenyebb feladat, mint felnőttekkel. Bár hozzáteszem: mindkettő elég erős szociális érzékenységet igényel. De a gyerekeknél nyilván ezt még komolyabban veszi az ember, hiszen nekik a személyiségük még fejlődésben van. És nem mindegy, hogy ezeket a kritikákat, vagy véleményeket az ember hogyan tálalja, mert tényleg lehet olyan sebeket okozni, ami akár egy életen át is fájhat. Én picit nehezebbnek éltem meg, mint a Voice-zsűrizést. Szakmailag meg abban más, hogy ezek a nagyon fiatal gyerekek még annyira fogékonyak mindenre, és annyira könnyen tudnak változtatni a saját énektechnikájukon; sokkal inkább képesek befogadni új dolgokat, mint mondjuk egy kialakult személyiséggel, egyéniséggel rendelkező felnőtt, rutinos előadó. Emiatt meg még jobban is élveztem a gyerekekkel való közös munkát. És persze cukik még mellé, az ember nagyon hamar meg is szereti őket, kicsit olyanok, mintha a saját gyerekei lennének a végére, vagy már akár az elején is. Így egy olyan érzelmi hullámvasútba ül bele az ember ilyenkor, hogy aztán csak úgy kapkodja a fejét a saját érzéseitől.

Kicsit még a tehetségkutatóknál maradva, már annak is tíz éve, hogy te felléptél a színen, szintén tehetségkutatóban. Ezek azóta mindenféle formátumban, változatban, mutációban megfordultak a mindenféle tévében, megismerhettünk millió újabb sztárt, meg majdnem-sztárt. Hogy látod, van még igénye a közönségnek az új felfedezettekre? És van még esélyük az új tehetségeknek, hogy megvessék a lábuk a zenei piacon?
– Én azt gondolom, a közönségnek mindig öröm tehetséges embereket felfedezni. Ez azért nehéz kérdés, mert nem tudom, magára a tehetségkutató műsorokra most mennyire kíváncsiak még az emberek. Nyilván nem is tudom teljesen olyan szemmel nézni ezeket a műsorokat, mint egy zenétől független, mondjuk azt, „civil”. Viszont fontosnak kell lennie annak is, hogy egy ilyen tehetségkutató után mit kezdünk ezekkel a fiatalokkal. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni ezeknek a műsoroknak a hitelességéről vagy hiteltelenségéről, és szerintem ami a leginkább zavarhatja az embereket, az ez a része, hogy nincs megfelelő utógondozása ezeknek a fiataloknak. Akár az Ének iskolájában feltűnteknek, de beszélhetünk bármelyik X-Faktorról, Voice-ról, Megasztárról… Rossz érzés, hogy tényleg minden csak a műsorról szól. Ha ez akár kevéssel, de máshogy lenne, a szakmának és a közönségnek is egész más véleménye lenne ezekről a műsorokról. Mert alapvetően jó az elgondolás, hogy fölfedezünk olyan fiatalokat, akik más fórumon egyszerűen esélytelenek lennének, vagy nincs is más fórum a számukra, amit biztosítana számukra a média vagy a társadalom. Mert még mindig nagyon-nagyon sok felfedezetlen, meg nem mutatott tehetség rejlik Magyarországon.

Tényleg, és te tartod a kapcsolatot a régi megasztárosokkal?
– A régi megasztárosokkal nem igazán, ott az volt, hogy szétszaladtunk minden irányba, és mindenki elkezdte építeni a saját kis életét, karrierjét, aztán nagyon sokan kiszálltak ebből, vagy lemorzsolódtak, vagy más pályát választottak. És most tök őszinte leszek: azért ez egy kényszerhelyzet volt, össze voltunk zárva, mindenkinek megvolt a saját élete előtte is, utána is. De azért alakultak ki olyan barátságok, melyek a mai napig kitartanak, van, akivel szinte napi kapcsolatban vagyunk, de ez tényleg csak egy ilyen szűk baráti társaság.

Tavaly októberében interjút adtál az Origo Quart rovatának, melyben azt nyilatkoztad, hogy legalább egy évre visszavonulsz, nem koncertezel. Ehhez képest a nagy decemberi, teltházas Aréna-koncert óta alig telt el négy hónap az április végi – szintén teltházas – koncertig. Hogyhogy ilyen hamar visszatértél a színpadra?
– Ja, hát ez az áprilisi tényleg csak egyszeri alkalom volt, azért valóban a kreativitásé, a dalszerzésé, meg a családé az időm nagy része mostanság. Meg azt is hozzá kell tennem, hogy az a koncert már akkor már tavaly le volt kötve. Nagyon-nagyon kevés helyen leszek látható idén, de ezt a keveset majd időben elmondjuk a közönségnek persze. Ezt az évet arra szánom, hogy egy zenei utazáson vegyek részt szerzőként, meg előadóként, sokminden már régóta mozgolódott bennem, úgyhogy ezek szépen lassan kezdenek tető alá jönni, és most boldog vagyok ennyivel. Azt mondjuk nem szeretném, hogy egy évben egy koncertem se legyen, mert nekem szükségem van a visszajelzésre, arra, hogy találkozzak a közönséggel. Lényegtelen, hogy milyen körülmények között: egy Sportaréna, turné, vagy Mom Kult.

Caramel legújabb dala

Az Elzárt övezet pedig olyan friss, mint a hordóból csapolt sör:
 

Hatszor volt Budán Sörfesztivál…

A fenti állítás miértjeibe az ezt közlő írásunkban sem mentünk bele mélyebben, mert nem is érezzük feladatunknak. Jelen ajánlónkban viszont a Sörfesztivál programjába mélyedünk bele, hiszen ez a feladatunk.

Mikor lesz, hogy lesz?

Az Utolsó Budavári Sörfesztiválon június 2. és június 5. között, csütörtöktől vasárnapig, négy napon keresztül fog folyni a sör, sülni a hús, és persze áradni a zene. A programok délután háromtól éjfélig zajlanak, lesz minden, mi szem szájnak ingere.

Mi lesz?

Lesz sör, még jóhogy. Baromi sok és sokféle, ez magától értetődik. A hazai nagypályás játékosok közül ott lesz a Dreher, a Pécsi, a Borsodi, és a Heineken, a kézművessörfőzdék teljes listáját (és azok kínálatát, hoppá!) pedig inkább csekkold a Budavári Sörfesztivál honlapján, mert mi csak néhányat ragadunk ki közülük, azt is random módon: Ott lesz a határon túlról a Csíki Sör Csíkszentsimonról, és a Kaltenecker Rozsnyóról, határon innen pedig képviselteti magát a Szent András Sörfőzde, a Köleses, a Rizmajer, a Rotburger, a rákospalotai Mister Sörház, a kőbányai Monyo Brewing, és sokan mások. Természetesen a világ minden tájának sörei is jelen lesznek Csehországtól Belgiumon, Nagy-Britannián és Írországon át egészen Mexikóig; ezekről is egy kiadós listát találsz a rendezvény honlapján, a Sörkínálat menüpontban.

Minden baráti társaságban megtalálható az a bizonyos, sört nem szerető tag; nyilván a szervezőkében is, hiszen újfent lesz Cider-liget. A rengeteg jó sör mellé megfelelő étek is dukál, így lacikonyha, illetve streetfood-jellegű büfékkel Food Truck Show is lesz.

A közzétett programbontás szerint a csütörtöki napon már este fél hatkor elkezdődnek a színpadi programok a Half Note City fellépésével, hagyományosan ott lesz Aranyosi Péter, valamint  Ádám és Éva a Neotonból, pénteken Hadházi László öregbíti a Dumaszínház hírnevét este héttől, a retropopról a Retrostars Vigadó gondoskodik, este fél tízkor pedig interjúalanyunk, Caramel lép a színpadra. Szombaton erős lesz a tributeband-jelenlét a ZZ Copy és az Acid/DC együtteseknek köszönhetően, utánuk pedig Nyári Károly lép föl este tízkor. A zárónapon, vasárnap fél hatkor Lóci játszik, majd pedig a sörhöz óhatatlanul is köthető, hét évvel ezelőtt a Firkinful of Beer című albumával debütáló, Start Again című dalával idén februárban a kaliforniai Akademia Music Awards Best Pop-Rock/Folk Song címét elnyerő Firkin zenekar következik. A zenei programok zárásáról minden éjjel dj Juhász Laci gondoskodik majd.

Hol lesz, mennyiért?

Ott lesz, ahol soha többé nem lehet buli: a Budai Várban. Napijegy elővételben kétezer, fesztiválbérlet pedig négyezerért (a helyszínen hárommal többért) váltható. Ugyanezek vipkivitelben, ami a vipszekcióba való belépésre és gyorsabb kiszolgálásra is feljogosít, négy- és tízezer forintért vásárolhatók meg.

Hype

• Vigalom a Várban most utoljára.
• Több mint húsz magyar sörfőzde és közel száztételes nemzetközi sörkínálat.
• A nagyon kevés idei Caramel-koncert egyike.

   

Játék

Melyik volt szerintünk az ötödik, tavalyi Budavári Sörfesztivál legérdekesebb színpadi párosítása? (Segítség tavalyi ajánlónk ötödik bekezdésében, helyes válasz: Beatrice és Neoton Família.)

A megfejtéseket június 3-án, pénteken délután háromig vártuk a jatek@koncertblog.hu-ra, Budavári2 tárggyal. A helyes megfejtést küldők közül öt nyertest választottunk: Kovács Adriennt, Mayer Mónikát, Simay Évát, Vendrey Lászlót és Tüzes Mátyást, akik másodmagukkal ingyen mehetnek az Utolsó Sörfesztivál a Budai Várban fesztiválra. A nyerteseket e-mailben értesítettük, egyben tudattuk velük a fesztiválra bejutás módját.

Koncertblog Session podcast-sorozat

Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi

Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve – a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy

Nők a pult mögött – ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic – podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László

Kanye Westtől Redmanig – a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r’n’b – podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid

Balladák és slágerek – Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco – podcaster: Legars, artworker: vj Manna

Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal – podcaster és artworker:Dr. Zoidberg

Nincs mit cifrázni – a drum’n’bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint – podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya

Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál – podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin

Már nem szopnak a ministránsok – fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf

Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!