Minden a régi, mohón élni
Para-Kovács Imre újságíró és Szente Krisztián filmes Budapest vad világa sorozata újratérképezi Budapestet, aminek most, hogy visszatér a városba az élet, különös aktualitása van.
A széria már a tizedik résznél tart, és ugyan a most általunk bemutatott részben pont nincsenek szórakozóhelyek vagy kocsmák, de általában azért vannak, így elkezdjük megmutatni olvasóiknak a Budapest vad világát, annál is inkább, mert szélesebb körű együttműködést tervezünk a sorozattal és alkotóival.
Budapesten élünk. Embereket, helyeket fedezünk fel, koncerteket, kiállításokat, eseményeket látogatunk, hogy akkor is itt lehess, ha éppen messze vagy. Szeretjük, elnézőek és lojálisak vagyunk, de azért néha kiröhögjük, ha megérdemli.
A tizedik rész a Hajógyári-szigeten feltárt Hadrianus-palotáról, a Kossuth téri “Nemzeti Mélygarázsról”, avagy a tankcsapdaugrató-rámpáról, József Attila esőfogó, szemgödrös szobráról (és a Szamos Marcipán akciójáról) szól.
Kis pontosítást tennénk csak: Az elején elhangzik az interjúalany Vincze Miklós Budapest-szakértő újságíró részéről, hogy Vizoviczki László 1993-ban érkezett meg a Hajógyárira, hogy ott aztán szórakoztatókomplexumot kezdjen kiépíteni. Annyi pontosítás, hogy ekkor Vizó még az V. kerületet kezdte az uralma hajtani, és évekre volt a szigeti partraszállástól, ahogy azt Sarkadi Zsolt egészen bravúros cikksorozatában is írja a 444-en.