Crossoveres, popos, mainstreames válogatással folytatódik podcast-sorozatunk, melynek során január-februárban nyolc zenei stílus, irányzat legjobb 2015-ös teljesítményeit szedjük össze egy szakavatott dj kezével és ízlésével. A dj Ren-féle drum’n’basses és a Dr. Zoidberg készítette metálos válogatás után Legars, 2015 nagy felfedezettjét kértük meg, hogy pakolja a szerinte legjobbakat. És mivel ő egy nagyreményű és frisshús a hazai zenei piacon, nem egyszerűen kommentáltattuk a mixét, hanem interjúztunk vele.

Vj Manna artworker

“Legarsszal nagyon régóta dolgozunk együtt, a kedvenceim között tartom számon közös munkáinkat. Nekem a két legfontosabb dolog a feltétlen bizalom és a teljes szabadság, amit ezek a projektek – vagyis inkább kalandok – maradéktalanul nyújtanak.
Szeretem, ha a kép és a zene találkozik, egészen különleges atmoszférát, sajátos teret lehet létrehozni. Igazi kihívás a különféle zenékhez megtalálni a hozzájuk illő képi világot, de egyben egy nagyon kreatív és nagyon nagy alkotói teret engedő feladat is.”

Legars – interjú a podcasterrel

Hogy tetszik eddig a podcast/mixsorozatunk, a Koncertblog Session, melyik a legjobb szerinted?
– A sorozat ötlete nagyon bejött, áttekintést nyújt, ha valamilyen műfajra különösebben kíváncsi az ember. Lehetőséget ad, hogy elmerüljünk egy-egy olyan műfajban, képben tart. De kerülném a rangsorolást, mert a műfajok nagyon eltérőek, és például a metál távol áll tőlem. Az eddigiek közül Miniché áll hozzám a legközelebb.

Mire gondoltál, mikor felkértünk? Milyen gyakran kapsz efféle felkéréseket? Miben volt ez más, mint a többi?
– Az utóbbi időben egyre több felkérést kapok, és ennek nagyon örülök. A Haang.hu, a Tilos és a Phenom’enon kért föl mixekre, ezek közül a Tiloson a mustbeateseknek játszott másfél órám volt számomra zeneileg a legotthonosabb. A felkérésetek abban volt más, hogy úgy éreztem, sok kikötéssel találkozom egyszerre. Ettől pedig nagyon izgalmas lett. Alapvetően a techhouse áll mostanában a legközelebb hozzám dj-ként, ugyanakkor producerként nagyon sokat merítek a popból, mert érdekelnek a műfajok közötti átmenetek. Jellemzően megbontom a pop struktúráját a house javára, miközben a vokális részek nagyon poposak, indie-sek maradnak. Érdekelnek az efféle határvonalakat határozottan átlépő előadók, mint amilyen számomra a vancouveri Bob Moses.

Itt hallgasd!

Milyen szempontok alapján válogattál, mennyire akartad és tudtad figyelembe venni a szempontjainkat (igényes mainstream, változatosság, popkulturális vonatkozások)?
– Elég sokat agyaltam és válogattam. Többet, mint az elején gondoltam volna, mert szűk volt a határmezsgye: csak 2015. Nagy volt a kihívás, mert echte popzenét nemigen hallgatok a mindennapokban. Mégis úgy éreztem, hogy testhezálló a feladat, jófajta kihívás van benne, mert számomra fontos és sokszor megválaszolatlan kérdéseket feszeget. Úgy döntöttem, alapvetően underground felől közelítő előadókat választok. Kérdés volt még a számomra, mit nevezek popzenének, és mit mainstreamnek. A mainstream szó sokkal jobban meghatározza azt, ahogyan használom a pop szót a mindennapokban – talán jogosan, ha már a popularitás sorol egy-egy előadót, trekket vagy műfajt mainstreamhez. Így hát azt kerestem leginkább, ami az underground és a mainstream határán mozog. Ami lehetne mainstream, mégsem az, és lehetne underground, mégsem ott érzem a helyét, mert a közérthetőséget csak félig-meddig keresik, sokszor kliséket fordítanak ki vagy épp vesznek át egy-az-egyben underground-alapokon. Ennyiféle szempont mellett egyértelművé vált az is, hogy sokféle irányt kell megtartanom. Végeredményben kialakult egy első harmad, amelyben erős balladajelleg jelenik meg. Befelé forduló, a house-ra épülő és catchy-vokálokban gazdag, midtempós számok ezek. Megvan bennük a sláger lehetősége, de mintha mégsem annak íródtak volna, vagy szerkezeti, vagy eszköztári okokból. Innen a nudisco felé evezek, ahol a műfaji átfedések talán kevésbé kontrasztosak, és ahol már-már ironikusak a választások, és sokszor pont ezért veszem be a bestof-2015 mixbe. Tengerparti üdülőhelyek és sűrű, baljós erdők képeinek egymásra vetítése. Soulos, funkos hatások jönnek Psychemagikkel, a Satin Jacketsszel. Ott van aztán Andhim trekkje, ami szuperdiszkó, és mégsem eléggé, csak majdnem mainstream például a vokál repetitív jellege miatt. A rákövetkező szám, Nora En Pure egyike a divatos hetvenes-kilencvenes évek slágerei reprise-einek (Spandau Ballet – True). Telitalálat. Itt már a közhelyekkel játszunk underground-köntösben, és közben a popzene kánonjából és folklórjából merítünk. Azután a Millove számomat azért választottam ki a radioeditjében, mert az eredeti, közel hétperces albumváltozatában kevéssé fogható meg a popjelleg. Amikor azonban elkészítettem a single/klipváltozatot belőle, jellegzetes poppá alakult a vokálok elhelyezkedése és a szám tagoltsága miatt. Választottam magamon kívül más hazai előadót is. A Used Discónak szintén sikerül megtartania egy underground-élt mindamellett, hogy a vokál harmatkönnyű, csípőrázós, már-már közönséges – és persze bravúros is egyben. A mix utolsó harmadában eltávolodok a nudiscótól teljesen, és az electronika felé találom meg a kifutását a mixnek. Tiga elszálló vokáljait és szintijeit váltó szikárabb részek valahogy ráfeleltek a feladatra, amit kaptam tőletek. Végül Sailor & I popballadájával zárok, amely szerintem elképesztő könnyedséggel, magabiztossággal, szemtelen szépséggel játszik el a klisékkel, érzelmesen érzelgős, mindenhonnan nézhető, sokoldalú trekk. A válogatásban pedig azt hiszem, ez volt a cél: sokfelől értelmezhetőnek lenni. Ja, és csak vokális trekkekből válogattam ezúttal, ami egyébként megint inkább a producer, kevésbé a dj-oldalamhoz köt.

Milyen a jó énekesnő abban a műfajban, amiben te alkotsz?
– Őszintén szólva nem tudom. Mindenesetre jó lenne, ha Hannah Reid a London Grammarből felénekelne nekem egy albumocskát.

Akárcsak az elektronikuszene-rajongók, mi magunk is imádunk címkézni. A te hogyan címkéznéd föl ezt a mixedet, illetve úgy egyébként a saját zenédet? Természetesen minél több és bonyolultabb a címke(rendszer), annál jobb!
– Ó, én úgy cimkézek folyamatosan, hogy egyébként utálok cimkézni, és úgy érzem, valahol mindig kilóg a lóláb. Amit jásztani szoktam, az legyen mondjuk deep-nu-tech-house-slow-disco. Producerként indiedance, azt mondanám, sok newwave- és szintipophatással. Ez különösen az Unframed Recordsnál megjelent Friction Days albumra vonatkozik, mostanában pedig nagyon vonz a középtempós deep- és techhouse és a lassabb, vágyódó ritmusok.

Valahol azt nyilatkoztad, hogy a bátyáddal való szembeszegülés miatt nem érdekelt a zene különösebben, ami aztán persze megváltozott, mert beláttad, nincs értelme az ellenszegülésnek. Vagy a klasszikus zene nem érdekelt? És mikor beláttad, már érdekelt a klasszikus zene? De akkor miért nem ebben a műfajban alkotsz?
– Igen, volt bennem a bátyámmal szemben egy ellenszegülés zenei téren, pedig egyébként nagyon jóban voltunk, és a zenét már totyogósként is szerettem és vettem. A tesómmal szemben a könnyűzenébe vetettem bele magam, az lett meghatározó. Utána elmúlt az ellenállásom, de közben az elektronikában találtam meg önmagamat, az lett idővel az én zenei utam.

Mit gondolsz egy zenekari produkcióról, megfordult a fejedben egy ilyen gründolása? Énekessel, hangszeresekkel, esetleg hangsúlyos vj-zéssel vagy hasonlóval, akik mögött te kütyüzöl?
– Jó lenne valóban egy ilyen, de sok feltételnek kellene összeállnia. Azt hiszem, kollabok mentén gondolkozom inkább, miközben nagyon érdekel a kísérletezés és a másokkal való közös munka, önmagam háttérbe szorítása. Kifejezetten zenekarban gondolkoznom nagyon ambíciózus vállalkozás lenne, de ha jó lehetőséget találnék rá, biztos rábólintanék.

Legars (fotó: Heisler Zsófia)

Színházi produkciókhoz is készítesz zenét. Milyen produkciók ezek, és hogy találnak meg ezek a felkérések? Mennyiben érzed másnak ezeket a munkákat, mint a szűkebb értelemben vett szórakoztatóipart?
– Kortárstáncdarabokba írok és szerkesztek zenét, legfőképp a Nagy Csilla által gründolt Cipolla Collectiva keretében. A legutóbbi előadásunk január utolsó szerdáján volt a MU Színházban. Ez egy női duó, a címe Öböl. Jó ideig Frenák Pál koreográfus menedzsereként dolgoztam, és akkor ragadott magával a kortárstáncban elég jellemző elektronikus zene használata. Saját munkáim ezek, ám nem számként tekintek rájuk. Van bennük sok lehetőség, hogy továbbíródjanak, közben viszont nagyon kötődnek, gyakorlatilag elválaszthatatlanok a tánctól, amire íródtak. Sokszor aztán szinte mozdulatlan, szoborszerű textúrák ezek, mert erre volt igény, és egyáltalán nem lehetnek részei a szórakoztatóiparnak. Ugyanakkor Csilla sokszor indul ki már meglévő számaimból. Ennek a legevidensebb példája az albumom címadójának a színpadi változata. Egyértelműen felismerhető a szám, de felépítésében a darabhoz kötött.

Meg tudsz élni a zenéből? Ha nem, szeretnél egyáltalán csak ebből megélni? Mi kellene hozzá?
– A zenéből aligha. Mondjuk úgy, hogy néha reményem nyílhatna arra, hogy megéljek belőle, de már nem is tudom, hogy szándékom-e. Nyilván jó lenne csak-és-kizárólag zenéből élni, de nagyon nem mindegy, milyen áron.

Mik a terveid 2016-ra, nyári fesztiválszínpadokon láthatunk majd téged? Más kiemelt fellépések, második album, kooperációk?
– Építkezek. Több kollab van kilátásban, ezek közül a legelőrehaladottabbak a Klokk barátommal készülő közös számok. Vele az Ankertben a Loop sorozatot visszük minden pénteken, az ízlésünk nagyon jól kiegészíti a másikét. Van még egy kis munkám az új ep-mel, de az is nagyon jól halad. Közben elkészült a honlapom is, ami elég pontosan összerántja, mivel is foglalkozom. A heti sorozatunk mellett leginkább a saját zeném live-változatát tervezem továbbfejleszteni. Sok jó visszajelzést kaptam a nyári-őszi live-jaimra, ami nagy hajtóerőt jelent. Ehhez persze jó lenne együtt dolgoznom másokkal is, mert az élővokál nyilván eléggé leköt, és a szerepe is központi.

Track-lista

1. George FitzGerald: About Time

2. Bob Moses: Tearing Me Up

3. Benoit&Sergio: Dancing Shoes (Clarian Remix)

4. Psychemagik: Mink & Shoes

5. Satin Jackets feat. Esser: Shine on You (Ben Macklin Remix)

6. Disclosure: Jaded (Lone Remix)

7. Andhim: Boy Boy Boy

8. Nora En Pure: Saltwater

9. Legars: Millove (Radio Edit)

10. Used Disco: Need Me

11. Compuphonic: Magical Shoes feat. Marques Toliver

12. Julio Bashmore: Kong (feat. Bixby)

13. Tiga: Don’t Break My Heart

14. Sailor & I: Sweat

A Koncertblog Session podcast-sorozat eddigi részei

Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg

Nincs mit cifrázni – a drum’n’bass legjobbjai a drum’n’bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint

Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál

Már nem szopnak a ministránsok – fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop

Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party-, koncert- és fesztiválbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!