Az együttlét öröme – interjú Vári Bertalannal, a Tértánckoncert koreográfusával

Június tizennyolcadikán a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) foglalja el a Hősök terét Tértánckoncertjével, ahol este héttől kétszázötven gyermek nagyszabású táncprodukciójára játsszák el Mendelssohn Szentivánéji álom darabjának tételeit. A hatalmas produkcióra február óta készülnek a táncos résztvevők, akik alapvetően nem profi táncosok. A BFZ vezetője, a világhírű karmester Fischer Iván toleranciát, együttélés, befogadást és elfogadást hirdető eseményének táncprodukcióját Vári Bertalan, az Experidance korábbi koregráfusa és a Presidance Company alapítója koreografálta – interjú.

Hogyan zajlott a Tértánc-résztvevő gyerekek kiválasztása, mennyi ideig tartott, és milyen szempontok alapján válogattak?
– A válogatást alapvetően a Fesztiválzenekar intézte, és amikor megkerestek, még ezelőtt, az volt a fő kérdés, hogy baj-e, ha olyan gyerekek lesznek, akik nem táncosok, esetleg nem is táncoltak soha. A válaszom az volt, hogy nem, nem baj, sőt. Ezután fölkerestek tíz-tizenkét iskolát az ország különböző pontjairól, ahonnan összeszedtek összesen kétszázötven gyereket a produkcióhoz. Így mint az egész darab koreográfusa voltaképp nem is vettem részt a konkrét kiválasztásban, de ennek nincs is igazán jelentősége. A lényeg, hogy olyanok jöjjenek, akik szeretnék csinálni, szeretnének táncolni.

Kétszázötven, alapvetően nem táncos fiatal betanítása egészen elképesztő munkának tűnik. Volt már korábban hasonlóan monstre feladata?
– Igen, amikor az István a királyt csináltuk Alföldi Róberttel a szegedi Dóm téren. Az volt hasonló, legalábbis létszámban, meg abban, hogy ott is voltak szép számban statiszták, akik soha nem táncoltak, és akiknek így szintén kellett alapvető mozgásokat is tanítanom. De egyébként teljesen más jellegű volt mint táncos produkció is; így külön ennyi gyerekkel még nem dolgoztam. Nem volt könnyű a korerográfiát megcsinálni, egyszerre kellett olyat kitalálni, amit meg tudnak tanulni, és olyat, ami látványos.

Fischer Ivánnal is készítünk interjút az esemény kapcsán, tőle is megkérdezzük majd: miért épp Önre esett a választás?
– Ivánnal mi tavalyelőtt dolgoztunk együtt először, amikor volt neki a Vörös tehén című operája, aminek én készítettem a koreográfiáját, meg táncoltam is benne. Alighanem megtetszett neki, ahogy és amit csináltam, ha engem kért föl a Tértáncra.

A résztvevők közül talált kiemelkedő tehetséget, akiből táncművészt faragna?
– Vannak nagyon ügyesek, vannak kevésbé ügyesek a csapatban, de most nem ez a lényeg, nem az, hogy ki milyen egyéni álmokat dédelget, hanem sokkal inkább az együttdolgozás és az együttlét öröme. Megmondom őszintén, nem is néztem ilyen szemmel őket. Meg hát a táncospálya nem annyira könnyű, hogy valakit magamtól efelé irányítgatnék. Ha valaki magától úgy érzi, hogy szeretne ezzel komolyabban foglalkozni, az más, de én senkit nem bátorítanék erre a pályára, még ha olyan szép is. 

Hogy zajlott a betanítás, koreografálás, mekkora stábbal, csapattal dolgoznak? A munka megszervezése logisztikailag is komoly műveletnek tűnik.
– Szerencsére nekem is mindenhol vannak táncos barátaim, ismerőseim, munkatársaim, táncosaim az ország minden részében. Őket kerestem meg először, és sokat is segítettek. Minden településen, ahol voltak a kiválasztott iskolák, szereztem egy tánctanárt, és köztük volt olyan, aki több iskolába is járt betanítani. Én felvettem a koreográfiát videóra, elküldtem nekik, majd ezt elkezdték betanítást. Én pedig közben folyamatosan jártam le az iskolákba, megnézni, hogy halad a munka. Az egyes helyi tanárokban egyébként maximálisan megbízom, nem ellenőrizni járok le, hanem inkább finomítani, és összehangolni. Egyetlen közös próbánk lesz, június 18-án, az előadás napján.

Egyetlen közös próba lesz mindössze?
– Igen, és muszáj hogy elég legyen, addigra már nagyon kell tudnia mindenkinek mindent, ott már nem érhet meglepetés. Maximum kétszer-háromszor tudjuk majd elpróbálni aznap.

Lebegett a munka során nemzetközi vagy hazai példa a szeme előtt, volt honnan meríteni?
– Nem igazán, én nem találkoztam ilyen jellegű produkcióval. Esetleg az inkább külföldön előforduló táncos flashmobok lehetnek ilyenek, de azok is jóval rövidebbek, mint a Tértánc lesz.

Mire számíthatunk június 18-án, kiknek ajánlják az előadást?
– Mindenkinek, és hangsúlyosan mindenkinek, ez az egyik lényege is az egésznek. Önmagában a Fesztiválzenekar játéka már egy hatalmas élmény, pláne szabadtéren, a Hősök terén, nyáron… A világhírű történet, a Szentivánéji álom is betalál, az egészet pedig megfűszerezi, hogy kétszázötven gyerek táncol majd a hatalmas, történelmi terünkön az összetartozás és az elfogadás jegyében Mendelssohn zenéjére.

Mi lehet még a produkció üzenete, hogy fogalmazná meg?
– Talán a zene és a tánc kortalan összefonódása, illetve az is fontos, hogy az együtt töltött idő kiteljesedik az előadás során. De nem vagyok erős az ilyenek megfogalmazásában – azért lettem táncos, hogy ne szavakkal, hanem mozdulatokkal üzenjek az embereknek.

Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party-, koncert- és fesztiválbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!