Télűzés és tavaszvárás a Budapest in the Darkkal – interjú a rezidensekkel

Az esedékes farsangi bulin ismét a műfaj legjobb belgái tisztelnek meg minket. A Dark Area lineupján találjuk Ode Maen nevét, akinek a novemberi fellépése sajnos betegség miatt elmaradt – azóta is remegve várjuk a liveact plusz három lemezjátszós hibridszettjét. Ezen a színpadon játszik majd a hipnotikus utazásra invitáló Maaks is. A Light Area nevű másik színtéren pedig Charlie Fraiche lépdeltet minden arra látogatót lazább techhouse ütemekkel. A három belgáról egyaránt elmondható, hogy hazájukban és műfajukban top-dj-státuszban emlegetik őket. A belga underground-szcéna a BitD-hoz hasonlóan működik: sok lelkes ember időt és energiát nem sajnálva családias rendezvényeket hoz össze, ahol csak a zene és a közösség szeretete számít.

A februári buli technofarsang, aki jelmezben érkezik, ötszáz forintot spórolhat belépéskor, illetve a legötletesebb jelmez viselője egész szezonos párosbelépővel biztosíthatja 2017-es bejutását a Budapest in the Dark bulikra.

A szerencsés nyertes egyébként már a márciusban nagyon jól jár, hiszen két rendezvény is lesz. A március 11-i Müszi-bulira már a nyeremény birtokában juthat be (ahol csak a BitD dj-i játszanak majd, a csapat első hivatalos rezidensestjén). Kiemelendő, hogy a Budapest in the Dark pólójában érkezők féláron jöhetnek majd be a rendezvényre.

Március 17-én lesz még egy nagyszabású rendezvény a Sonicban is. Ezen a hamburgi Moin Moin Records lesz a vendég Occer vezérletével, kiegészülve David Brixx dj-szettjével, illetve egy másodszor Budapestre érkező liveacttel, melyet Sascha Hinz és Florian Kötter jegyez. Ez egy igen speciális esemény, mivel a BitD először lép ki a Müszi szerető és ölelő közegéből. A Sonic (Supersonic aka Blue & Red Yuk kicsit indusztriálisabb közege igen sok lehetőséget kínálva ad teret a sötétebb hangzásoknak. Öröm, hogy egy újra egyre népszerűbb budapesti helyszín felvirágzásának lehetünk részesei.

Rezidensinterjúk

Budapest in the Dark mögött húzódó filozófíáról az alapító Seldon után a BitD-rezidens dj-it is megkérdeztük. Adam Bleakbass (aki egyébként tavaly áprilisban Scooter-tributemixet készített nekünk Koncertblog Session sorozatunkba), Zegotha, David Mole és Vlad Kamen válaszolt kérdéseinkre.

Mi volt az, ami elkapott ebben darkos-minimalista stílusban, mi indított el ezen a vonalon?

Adam Bleakbass: Már több mint húsz éve foglalkozok elektronikus zenével, és mindig is a szikár, erőteljes és monoton dolgok jöttek be. Tudatosan keresem a technón belül azokat a területeket, melyeket a dark, koszos, taglózó és letisztult szerkezetek jellemeznek. Ezekből az elemekből építem a saját világom. Gyakorlatilag automatikusan ebbe az irányba orientálódtam, a mélység felé, ez gondolkodásra késztet, ebben van kihívás. Nem véletlenül Speedy J és Oscar Mulero a két abszolút példaképem.

Zegotha: Én alapjában véve psytrance-dj vagyok, sokat zenélek abban a műfajban is. Pár éve elkezdtem érdeklődni a technó iránt, eleinte csak hallgattam, majd bulikba jártam, kíváncsi voltam, hogy adják elő a zenéket az ottani dj-k, hogy keverik őket. Aztán elkezdtem én is gyakorolni, keverni. Kezdetben nem találtam még benne a helyem, de mára tudom, hogy számomra a technóban a lüktetést és utaztatást a hypnotic, illetve psytechno alfajok adják.

David Mole: A régi Freee Magazinban, vagy a fórumon írta egyszer egy partyarc, még a hőskorból: „hiányoznak a régi bulik, régi hangzások, amjkor még félni jártunk bulizni”. Ez a sötétebb, letisztultabb hangzás azóta tart fogva engem is több-kevesebb sikerrel.

Vlad Kamen: A minimál stílus 2004 környékén lopta be magát a szívembe, még a Minus (Richie Hawtin, Troy Pierce, Magda, Marc Houle) hatására kezdtem el jobban érdeklődni. Szabadidőmben mindig zenék után kutatok, melyekkel igazán el tudom varázsolni a közönséget.

Hogy definiálnád a különbséget egy átlagos technobuli és a Budapest in the Dark rendezvényei között? Mi az plusz, amit kaphat a sorozattól egy átlagos négynegyedrajongó?

AB: Azt gondolom, túlkínálat van a pénzorientált, személytelen és felszínes/tucat elektronikus zenét kínáló rendezvényekből. Mi ennek pont az ellenkezőjét képviseljük. Seldon tökéletes szellemiséget és ízlést rakott a projekt mögé. A BitD bulikon a zene a lényeg, a gondos koncepció alapján megválasztott kurrens lineupok. A központban pedig azok állnak, akik a legtöbb figyelmet érdemelnek: a közönség! Az a fontos, hogy minőséget adjunk az embereknek, nem pedig hogy tele legyen a zseb. Ezt érzik az emberek, és szépen lépésről lépésre haladva épül az egész. Januárban több mint háromszázan buliztunk a Müsziben. Óriási érzés, hogy ezért lehetőségem van tevékenyen is tenni.

Z: Ezen azért picit kellett gondolkodnom, bevallom. A BitD-rezidensek teljesen más közegből jönnek, és ezekből a közegekből azok az emberek, akik szeretik, amiket játszunk, eljönnek ezekre a bulikra is, így szépen keverednek is az arcok a bulikon, így lesz ez a bulisorozat egy „színes kavalkád”. Seldon nagyon jól állítja össze a koncepcióját az éves sorozatnak.

DM: A légkör nagyon családias, amihez hozzátesz a helyszín és a vendégeink összetétele, az egészet pedig valahogy Seldon csupaszív lelkülete lengi körül, hisz amíg én csak „beházasodott nevelőszülő” vagyok, addig ez az ő édeskisbabája.

A napi teendőid és kötelezettségeid mellett mennyi ráfordítást igényel egy ilyen liebling-projekt, mint ez?

AB: Olyan emberek vagyunk a csapatban, akiknek ez a szenvedélyük, így gyakorlatilag napi szinten vagyunk kapcsolatban, és Seldon vezetésével megyünk előre. Legyen szó szervezésről, zenei felkészülésről, vagy a bulik lebonyolításáról, szívből csináljuk, mint egy csapat, és remek baráti kapcsolatok fűznek össze minket.

Z: Szeretek zenét hallgatni, igazából kedvfüggő, hogy milyen műfajt hallgatok. Mivel több műfajban is zenélek, ezért a bulik előtt mindig megnézem, kikkel zenélek, mit zenélnek, hogy azért az én szettem is beletartozzon abba az ívbe, amit egy lineup egészének adnia kell. De úgy érzem, ezek mellet is akad elég szabadidőm, egyéb terveim megvalósítására és a magánéletemre, kapcsolataimra.

DM: Rengeteget! De opciónk van klónozásra, és a MIB első része óta mi is harminchat órásnak számoljuk a napokat. Liebling-projekt, de misszióként éljük meg, és mindig jön egy új inspiráció, amivel csavarhatunk egyet az embereken. Nagyon jó érzés látni, hallani és megélni, hogy nemcsak létjogosultsága, hanem igény is van arra, amit csinálunk.

Farsangi fellépők

Ode Maen 2011 óta zenél, legfőbb inspirációja a kilencvenes évek technója. Anyagai ezt az oldschool-hangulatot adják vissza, néhol pszichedelikus töltettel megcsavarva. Élőfellépésein teljesen egyedi technikával a zenék élőben való előadását keveri dj-zéssel, mindezt három-négy csatornán.

Maaks is a feltörekvő generáció tagja. Mixei egyszerre elszállósak, és kemények, a technó ipari vonalát idézik, és (hasonlóan Ode-hoz) a kilencvenes évek hangázását elevenítik meg.

Charlie Fraiche régi motorosnak számít. A belga elektronikus zenei szcéna egyik úttörője, a Smileytribe csapat alapítója. Ízlése olyannyira eklektikus, hogy Jimbo Jones néven electroswinget és funkot is játszik. Ezen az estén minimálos és techhouse-oldalát mutatja majd be.

Seldon 1996 ban vásárolta első lemezeit, azóta építi a budapesti underground-technó bázisát. 2011-tól hallható rendszeres rádióműsora Sonovizor címmel, most már két éve a Digitally Importeden. A Budapest in the Dark sorozatot 2015-ben indította útjára. Hipnotikus, utaztató zenéje a testet és a lelket is megmozgatja.

Vlad Kamen aka Lacix tizennégy éves kora óta menthetetlenül rajongója az elektronikus zenének. A kétezres évek elején lépett a technó világába, majd később a minimálütemeket ötvözte eddig is egyedi hangzásával. Már indulásuk óta töretlenül magával ragadták a Cocoon és a M_nus kiadók lemezei, és a két labelfőnök, Hawtin és Papa Sven utánozhatatlan stílusa. Innen egyenes út vezetett Vlad Kamen számára Troy Pierce, Marc Houle, valamint az underground-technó legmélyebb bugyrai felé.

Adam Bleakbass  tizenhárom évesen került kapcsolatba az elektronikus zenékkel. Már akkoriban is a basszusnehéz dolgok zenék érdekelték igazán. Százharminc bpm körül érzi igazán otthonosan magát, akárcsak kedvencei: Speedy J, Luke Slater, Chris Liebing, Ben Klock.

Koncertblog Session podcast-sorozat

A magyar technó legjava Dr. Zoidberg csoportterápiájában – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Dori Pazonyi

A lányok, a lányok, a lányok ördögök / neurofunk-drum’n’bass – podcaster: Selekta, artworker: Dori Pazonyi

Ha kicsi a tét, a kedvem sötét – Koncertblog Guido & Maurizio de Angelis Session / podcaster: dj Muttley, artworker: Dori Pazonyi

Sok jó ember, legyél te is köztük / koncert-podcastek: Airtist, Deley, Grabanc, artworker: Mill

Bús belga breakbeat / podcaster: Fastbinder, artworker: Trinity

Koncertblog Scooter Session / podcaster: Adam Bleakbass, artworker: Dori Pazonyi

Tücsökzene, szinesztéziára kihegyezve – a legjobb psytrance-ek Görgőtől / goa-psy, forestpsy

Nők a pult mögött – ezek voltak a legmenőbb breakek tavaly / break, bassmusic – podcaster: Miss Mants, artworker: Szerdahelyi László

Kanye Westtől Redmanig – a legjobb rapek Majkáék szkreccsere, Gerysson szerint / hiphop, rap, r’n’b – podcaster: dj Gerysson, artworker: Csordás Dávid

Balladák és slágerek – Koncertblog Best of Crossover 2015 Legarstól / indie-pop-house-deephouse-pop-mainstream-crossover-funk-slow-newwave-diszkó-nudisco – podcaster: Legars, artworker: vj Manna

Koncertblog Best of Metal 2015 Session by Dr. Zoidberg / metál, deathmetal – podcaster és artworker:Dr. Zoidberg

Nincs mit cifrázni – a drum’n’bass legjava 2015-ben dj Ren és a Koncertblog szerint – podcaster: dj Ren, artworker: Oláh Orsolya

Érzéki monotonitás – szilveszterezz a Koncertblog adekvátan bulizós podcastjával! / house, technó, minimál – podcaster: dj Minich, artworker: Tatlin

Már nem szopnak a ministránsok – fortélyos blaszfémiával indul a Koncertblog podcast-sorozata / metál, hiphop, technó, punk, folk, reggae, blues, alter, pop – podcaster: Dr. Zoidberg, artworker: Szilágyi Rudolf

Lájkold Facebook-oldalunkat!, hogy részt vehess a party- és koncertbelépő-, illetve egyéb nyereményjátékainkon!