Ki a rossebet érdekel a Cannibal Corpse, mikor hallgathatunk jó Monstrosityt is, nem igaz? Szívesen
Dr. Zoidberg a Cannibal Corpse-szal, a deathmetal Tankcsapdájával indít aztán:
A Cannibal Corpse már egy ideje a deathmetal Tankcsapdája volt, amikor némi balhét követően megváltak az alapító-énekestől, Chris Barnes-tól. Szerencsére a kilencvenes évek Floridájában minden utcasarokra jutott egy kurvajó deathmetal-énekes, úgyhogy nagy baj nem lehetett belőle. Ekkor jött a képbe a jóval innovatívabb és változatosabb Monstrosity zenekar egyik alapítója, George “Corpsegrinder” Fisher, aki tulajdonképpen a legjobb dolog volt, ami a bandával 1988 óta egészen máig történt, és nem azért, mert a vele fölvett első album, az 1996-os Vile lett az első deathmetal-lemez, ami felkerült a Billboard top100-as listájára, de nem ám! Fishert mindenki az embertelenül vastag nyakáról és persze a képviselt műfajhoz képest egészen hihetetlenül népszerű Cannibal Corpse-ról ismeri. Nem is baj az, hiszen tökéletes frontember és énekes, pláne, ha az azóta is szüntelen hanyatlóágon pályázó, mára már egészen ciki arc Barnes-hoz hasonlítgatjuk. De ki a rossebet érdekel a Cannibal Corpse, amikor hallgathatunk jó Monstrosityt is, nem igaz? Legyen mondjuk a zenekar első albuma 1992-ből, ami egyben a legelső kiadott lemez Fisher énekesi karriejében. Ja, hogy miért is írom mindezt? Mert George Hulladaráló Fisher pont ma pont 50 éves; úgyhogy rendesen kúrjuk fel a hangerőt a tiszteletére, hisz’ megérdemli! Szívesen.