Jobban vannak a magyar zenészek, mint a nyugat-európaiak
A Hangfoglaló legutóbbi kutatásából kiderül, mennyire boldogok a magyar könnyűzenészek.
A tavalyi az Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program Innovációs Alprogramja megbízásából kutatás zajlott a hazai könnyűzenészek testi-lelki jóllétéről. Az általános társadalmi sztereotípiával ellentétben a rock’n’roll-életformát itthon – legalábbis önbevallás alapján – csak igen kevesen engedhetik meg maguknak.
A Hangfoglaló 2018 óta kutatássorozatban vizsgálja a hazai könnyűzenei élet különböző aspektusait, készült már felmérés a magyar zenészek zenei tudásáról, próbatermek helyzetéről és az ingyenes zenei rendezvények jellemzőiről is. Ez a mostani, a Winwinwin kutató-tanácsadó céggel készített kutatás Magyarországon úttörőnek számít, eddig még soha nem született átfogó vizsgálat könnyűzenészek fizikai és lelki egészségéről. Hasonló kutatások készültek már több országban; a zeneipar wellbeinggel kapcsolatos kutatásának legjelentősebb szakértője, Sally-Anne Gross a University of Westminster akadémikusa ősszel tartott előadást és workshopot a Budapest Showcase Hubon. (Ekkor készült egy jó interjú vele a Contextuson.)
A nemzetközi tendenciák tükrében a magyar könnyűzene szereplőinek testi-lelki egészsége is olyan kihívásokkal néz szembe, amelyeket a zeneipar globális jellemzői alakítanak, és földrajzi, kulturális és gazdasági helyzettől függetlenül nagy figyelmet érdemelnének. A zeneiparban tevékenykedő szakemberek és zenészek körében általánosan megfigyelhető a mindennapi munkavégzés, a próbafolyamat és a színpadi szereplés során is egyfajta szorongás, amelyet a változó intenzitású élethelyzetek és a folyamatos teljesítménykényszer csak tovább fokoz. A Magyarországon első ilyen témájú kutatás kérdőíve többek között arra kérdezett rá, hogy milyen társas és egyéni helyzetekben kell helytállnia a zenésznek, milyen körülmények között folyik az alkotói és előadói folyamat, illetve hányszor koncertezik a produkció egy évben.
A kutatás tavaly augusztusban kérdőíves vizsgálattal kezdődött, ezt az Artisjus küldött ki a regisztrált szerzőinek. A beérkezett 812 válasz alapján a magukat könnyűzenészként azonosító kitöltők felrajzolta kép árnyalásához szakértői interjúk is készültek, többek között a témában jártas addiktológussal, pszichológussal, dietetikussal, szociológussal és a hazai zeneipar kulcsfiguráival is beszélgettek a kutatók az adatfelvétel során.
Az eredmények alátámaszották az általános zeneipari prekoncepciókat: a hazai szakma nemi megoszlásához hasonlóan a kérdőívet kitöltők túlnyomó többsége, 84 %-a férfi volt, jellemzően 31-50 év közöttiek. Csak a válaszadók 10 %-a él kizárólag vagy majdnem teljesen a zenélésből. 53 %-uknak van főiskolai-egyetemi végzettsége, ami azzal függhet össze, hogy többségük nem főállású zenész, illetve esetleg a kérdőívkitöltési hajlandósággal is.
Úgy tűnik, a zenésztársadalmat sem kerüli el az egyre inkább terjedő egészségtudatosság – a válaszadók életmódjukban nem térnek el jelentősen a hazai lakossági átlagoktól. 30 %-uk egyáltalán nem sportol, a többiek átlagosan heti kétszer, összesen 3 órán át. Csaknem felük legalább naponta eszik zöldséget és-vagy gyümölcsöt, ami szinte megegyezik a magyar átlaggal. Napi 1,8 kávét isznak, és mintegy negyedük egyáltalán nem kávézik; viszont az energiaital-fogyasztásra a kutatás nem kérdezett. A válaszadók 17 %-a valamilyen speciális diétát folytat, vegetáriánus vagy szénhidrátcsökkentetten étkezik.
A válaszadás előtti négy hétben gyakran érezték magukat fáradtnak, stresszesnek, kialvatlannak, de sokan arról is beszámoltak, hogy ugyanakkor élettelik és boldogok voltak ekkor. Az ellentmondást talán az magyarázza, hogy a vizsgálat az augusztusi fesztiválidőszakban zajlott, mikor a zenészek ugyan kimerültek, de a fellépések komoly sikerélményt is adnak.
Szomorú eredmény a föntiekkel szemben, hogy amikor arra kérdezett rá a kérdőív, hogy valaha megtapasztaltak-e negatív érzelmi állapotokat, 19 %-uk számolt be pánikrohamról, 30 %-uk depresszióról, 46 %-uk szorongásról és 56 %-uk negatív stresszről. Ezek okaiként legtöbben a teljesítménykényszert, a pénzügyi gondokat és a családi-párkapcsolati problémákat jelölték meg. Ami viszont érdekes fejlemény, hogy kiderült, a magyar zenészek még mindig sokkal jobban vannak lelkileg, mint nyugat-európai kollégáik: ott egy vizsgálat a depressziót 69 %-ra, a szorongást pedig 73 %-ra mérte.
A magyar átlagnál több a dohányos, az alkohol- és illegáliskábítószer-fogyasztó köztük, de az amerikai és brit zenészekénél viszont kevesebb, nem kiugró adatokat, és mérsékeltnek mondható. A felmérések alapján a magyarok több mint 70 %-a egyáltalán nem dohányzik, és naponta csak a negyedük gyújt rá, a zenészek közül csak 53 % az egyáltalán dohányzó, 30 %-uk pedig minden nap rágyújt. A dohányzó zenészek 29 %-a napi 20 vagy még több cigarettát szív, miközben a teljes lakosságnak csak 6 %-a ilyen erős dohányos.
47 %-uk legalább hetente 2-3-szor ivott alkoholt a felmérés előtti évben – ugyanez a teljes lakosság negyedére vonatkozik. A zenészeknek 9 %-a nem iszik egyáltalán, míg a magyarok közel negyede absztinens. Marihuánát 23 % szívott az előző évben, ezen belül 30 %-a legalább hetente. Kokait, amfetamint, ecstasyt és társaikat 8 %-uk használt ugyanezen időszakban, dizájnerdrogokhoz pedig csak 1,7 % nyúlt. De szakértők szerint a valós számok ezekben a kategóriákban valószínűleg magasabbak, a szerhasználatot jellemzően nem mindenki vallja be…
Összességében kijelenthető, hogy a magyar könnyűzenészek nem igazán engedhetik meg maguknak, hogy igazán nonkonform, “rock’n’roll-életmódot” folytassanak, hisz többségük fő- vagy másodállás mellett zenél, és nem veszélyeztetheti megélhetési forrását túl nagy kicsapongásokkal. A könnyűzenei színtér kiemelten kompetitív terület, így a fellépések és nyilvános szereplések megvalósulását is kevesen kockáztatják.